Vannak ezek az elbaszott reggelek a kijĂłzanĂ­tĂł szĂźrkeségĂźkkel és az ordĂ­tĂł csĂśndjĂźkkel. FĂĄradtan ébredĂźnk, szemĂźnkben homok, gyomrunk helyén pĂścegĂśdĂśr, mintha hetek Ăłta kĂłrhĂĄzi koszton élnénk, isszuk rĂĄ a mĂĄsnapos, hideg kĂĄvét, belerĂşgunk a kĂźszĂśbbe, az éles fĂĄjdalom tompa agyba hatol és elhal, jĂł ez Ă­gy, legalĂĄbb tudjuk, hol kezdĂľdĂźnk mi és hol ér véget a nyirkos semmi. Tik-tak, tik-tak, ha fel tudunk ĂĄllni, tényleg kivĂĄgjuk azt a kurva ĂłrĂĄt. Még egy cigi, szĂĄll a kékes fĂźst, aztĂĄn elered az esĂľ a nappaliban, nem csodĂĄlkoztunk rajta, tik-tak, tik-tak, ha fel tudunk ĂĄllni, tényleg kivĂĄgjuk azt a kurva ĂłrĂĄt. Ha fel tudunk ĂĄllni. Meg se moccanunk. Most még nem. Majd, talĂĄn holnap. Most itt dĂśglĂźnk meg. ...

Folytatás a blogon ... malackaraj.blog.hu/2011/12/11/mint_a_...