Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Minion torta
sponsored links
Történt, hogy az én drága férjem Minion tortát kért a születésnapjára. Nem bízta a véletlenre, már hónapokkal korábban elkezdte mondogatni. Sõt, ha jobban belegondolok, akkor már a tavalyi szülinapja másnapján.
Tekintettel arra, hogy aki becenevén Sörmók (legalábbis magunk között), ráadásul nem 6 éves, sokkal inkább hatszor annyi, annak mégis csak felnõttesebb torta jár. Így esett, hogy egy korsó sört egyensúlyoz a kis Minion a fején, mert így máris sokkal komolyabb lett a torta, nemde? ;)
Tortásoknak mellékelek néhány fázisfotót, ami ötletet adhat hasonló torta elkészítéséhez, bár mindig érdemes a neten keresgélni, lehetõleg angol nyelven, mert rengeteg kép és ún. tutorial (oktatófilm) segíthet az otthoni alkotásban vagy a Glazurshop oldalain böngésszetek, ahova Via gigantikus mennyiségû segítséget gyûjtött már össze.
Az én tippjeim:
- Sörhabként pl. remekül megbújt a korábbi tortázásból maradt cukormasszám, még ha szürke is, hisz úgyis kapott egy fehér leplet. :) A korsó oldalára, az elsõ burkolatra rátapasztottam néhány cukormassza csíkot és erre került a színes cukormassza, ezáltal egyfajta barázdás külsõt adva a korsónak.
- A Hold mintázatán sokat törtem a fejem, hogy hogyan oldjam meg. Pamacsoljam feketével, vagy vegyem elõ az airbrusht... aztán teljesen véletlenül, miközben az alap szürke árnyalatra színeztem a cukormasszát, néhány hajtás után (ahogy a leveles tésztát hajtogatjuk) észrevettem, hogy pont olyan módon foltos, ahogy nekem kell. A bal alsó sarokban ezt látjátok. Felette pedig azt, ahogy néhány nagyobb krátert megtámogattam egy-egy cukorgyûrûvel a színes burkolat alatt.
Ha már a családnak sütöttem, kiváló alkalom volt ez arra, hogy egy új receptet kipróbáljak. Ugyanis egy vaníliás piskóta rendkívüli módon kellette magát a GoodFood magazin májusi számában. Amolyan zamatos, jó masszív angol fajtának tûnt. Elõre szólok, hogy nagyon durva a hozzávalók mennyisége, pedig a recept szerint ez csupán egy 23 cm átmérõjû kerek tortához való. Igaz, hogy a 15 cm-es formához is ugyanennyit ajánlanak.
Vaníliás piskóta:
50 dkg vaj
50 dkg aranyszínû barna cukor (én nádcukrot használtam)
2 vaníliarúd kikapart belseje
10 tojás
20 dkg zsíros görög joghurt
67 dkg liszt
1 zacskó sütõpor
6 ek. félzsíros tej
1/2 tk. só
Verjük fel a puha vajat a cukorral, a vaníliával és a sóval, majd adjuk hozzá a tojásokat és 1 ek. lisztet is, ha ragadósnak tûnik. Keverjük hozzá a joghurtot, majd a sütõporral elkevert lisztet, végül öntsük bele a tejet. Keverjük össze a tésztát, és töltsük a (szilikon, sütõpapírral bélelt vagy kivajazott-lisztezett) tortaformába. Tegyük be a 160°C-ra elõmelegített sütõbe kb. 1,5 órára. Persze közben nézegessük és tûpróbával ellenõrizzük, hogy átsült-e. Légkeverés esetén csak 140°C-on süssük a tortát.
Tapasztalataim: alapvetõen egy nagyon finom, sûrû, de emiatt nehéz piskóta, amit remekül lehet faragni és egy emeletes torta legaljára kiválóan alkalmas, mert tuti el fogja bírni a többi emeletet. Ugyanakkor pont emiatt a sûrû, nehéz állaga miatt és persze a rengeteg vaj, cukor és egyéb hozzávaló miatt teljesen felesleges kalóriabomba, ráadásul elég drága is. Azaz, megint oda lyukadtam ki, hogy a jól bevált, egyszerû, 3 hozzávalóból + ízesítõ anyagokból álló piskótám a nyerõ.
Tapasztalataim: alapvetõen egy nagyon finom, sûrû, de emiatt nehéz piskóta, amit remekül lehet faragni és egy emeletes torta legaljára kiválóan alkalmas, mert tuti el fogja bírni a többi emeletet. Ugyanakkor pont emiatt a sûrû, nehéz állaga miatt és persze a rengeteg vaj, cukor és egyéb hozzávaló miatt teljesen felesleges kalóriabomba, ráadásul elég drága is. Azaz, megint oda lyukadtam ki, hogy a jól bevált, egyszerû, 3 hozzávalóból + ízesítõ anyagokból álló piskótám a nyerõ.
Térjünk át a töltelékre, talán nem meglepõ módon a szokásos trüffelkrémet használtam (5 dl tejszínbõl és 40 dkg csokiból). Ám, kicsit azért csavartam rajta megint, ugyanis legutóbbi bécsi látogatásunk során szert tettem egy kincsre, mégpedig egy mennyei makadámdió krémre (mindig effajta kincseket vadászok külhonban). Ez olyasmi, mint a nutella, csak világos... és ez is nagyon-nagyon finom! Vettem egy kis zacskó makadámdiót is, amit uzsis zacskóba töltve konyharuhában kiklopfoltam, ez a legegyszerûbb és leggyorsabb módja a durvára aprításnak. Ja, és persze a sok édes ellenében ezúttal sem hagytam ki a kedvenc kisecseti házi lekváromat, a málna-ribizlit. Ennek a kissé fanyar íze a trüffelkrémmel zseniális!
Szóval így nézett ki a betöltés, miután kifaragtam a félgömböt és a többi figurát: az alsó piskótalapot vékonyan megkentem a lekvárral, majd elegyengettem rajta a trüffelkrémet, a következõ lapra rákentem az egész üveg makadámkrémet, megszórtam a tört makadámdióval, majd az újabb piskótalapra megismételtem a legalsó lekvár-trüffel kombót. Szokásos módon a trüffel habbá verése elõtt kimenekítettem némi ganachet, hogy azzal kenjem körbe a tortát.
A ganache = felfõzött tejszínbe olvasztott csokoládé, ami kihûlve egy kenhetõ, de jól dermedõ sûrû csokikrémet ad. Ha ezt habbá verjük, az lesz az általam használt trüffelkrém. De kihabosítás nélkül simán alkalmas a torta körbekenésére, nem kell külön cukros vajkrémet kikeverni, ráadásul finomabb is. Nekem még világos bevonat alatt sem okozott gondot nyáron sem, igaz, hogy én a dupla burkolás híve vagyok, ahogy arról már írtam régebben.
Záró képként pedig ismét megmutatom, hogy a lefaragott piskótadarabokból és a maradék krémekbõl minõ finomságot lehet összeállítani. A titka, hogy az aljába helyezett piskótacafatokat jól nyomkodjuk össze és úgy rakjuk rá a krém, dió, miegymás rétegeket. Persze ha sok piskóta maradt, akkor mehet a közepébe is még. Íme, a Cake Jar:
