Mini pavlova rozmaringos baracklekvĂĄrral ĂŠs ĂĄfonyĂĄval

Ez a bizarr kinézetû édesség azért született meg, mert egy nemistudommelyik recept után megmaradt három tojásfehérjém, és nem akartam újra a tekercsemhez nyúlni, hisz az a töltelék miatt azonnali fogyasztást igényel, én pedig mégiscsak szeretnék valamennyit fogyni, szóval készültek ezek a mini tojáshab tortácskák, amik nem túl édesek, még ha a fehérjék súlyának a kétszerese is a cukor. A savanyú ízt a savanykás lekvárok adják hozzá, elvégre a töltelék bármi lehet, lekvár, friss gyümölcs, tejszínhab, mascarpone, sajtkrém, csokoládé, vagy ahogy szeretnénk. Én többféle lekvárral is kipróbáltam, a legfinomabbaknak ezt a lentebbi tölteléket és a barackos eperlekvárt találtam, de ez a rozmaringos baracklekvár az, ami viszi a pálmát. A feketeribizli csak azért kellett hozzá, hogy mégse tükörtojásnak nézzen ki az alkotásom. Ami az elõnye ezeknek a mini pavlováknak, hogy elállnak sokáig, bármikor elõkaphatjuk. Ha nem kívánjuk többé megtölteni és úgy fogyasztani, akkor díszíthetünk vele akár tortát is, mint ahogy nálam is történt egy szedres sajttorta esetén.

HozzĂĄvalĂłk:

100 g tojĂĄsfehĂŠrje

200 g kristĂĄlycukor

10 g kukoricakemĂŠnyĂ­tĂľ

10 g ecet

sĂĄrgabarack

egy szĂĄl rozmaring

kevĂŠs cukor

friss ĂĄfonya

A szobahĂľmĂŠrsĂŠkletĂť tojĂĄsok fehĂŠrjĂŠt egy evĂľkanĂĄl cukorral kemĂŠnyedĂŠsig verjĂźk, majd kanalankĂŠnt hozzĂĄadjuk a maradĂŠk cukrot, vĂŠgĂźl az ecetet ĂŠs a kemĂŠnyĂ­tĂľt is hozzĂĄverjĂźk. 

Egy sĂźtĂľpapĂ­rra egy nagyobb pohĂĄr segĂ­tsĂŠgĂŠvel 8 kĂśrt rajzolunk, megfordĂ­tva sĂźtĂľlapra tesszĂźk ĂŠs vagy egy evĂľkanĂĄllal vagy tortazsĂĄk segĂ­tsĂŠgĂŠvel megtĂśltjĂźk a formĂĄkat Ăşgy, hogy a kĂśzepĂźkben legyen egy kisebb mĂŠlyedĂŠs.

120 C-ra elĂľmelegĂ­tett sĂźtĂľben 1 Ăłra alatt kĂŠszre sĂźtjĂźk. Ne nyitogassuk a sĂźtĂľ ajtajĂĄt. Arra kell Ăźgyelni, hogy ne kapjon szĂ­nt a tortĂĄcska, mint nĂĄlam. Jobb, ha teljesen fehĂŠr marad, de kemĂŠny a kĂźlseje.

Hagyjuk kihĂťlni.

A lekvárhoz én 10 darab meghámozott barackot használtam, amihez adtam két evõkanál barnacukrot és egy szál rozmaringot, amit aztán addig fõztem közepes lángon, míg jó sûrû nem lett. Nem ipari mennyiség készült ebbõl. Épp elég volt egy pár szelet pirítóshoz és két tortácskához.

A rozmaring kĂźlĂśnleges Ă­zt adott neki, ami a kevĂŠs cukor miatt elĂŠg savanykĂĄs lett, pont ahogy ĂŠn szeretem.

Remeknek tartom az Ăśtletet a tojĂĄshabok felhasznĂĄlĂĄsĂĄhoz, pontosan azĂŠrt, mert mint mondtam, ezek elĂĄllnak sokĂĄig, ĂŠs ha a vĂŠrcukrunk leesne, ezzel pontosan helyre tudjuk ĂĄllĂ­tani a normĂĄlis szintet ĂŠs az ĂŠdessĂŠg utĂĄni vĂĄgyunk is alĂĄbbhagy egy pĂĄr ĂłrĂĄra.