A mai bejegyzés egy meggondolatlan és ĂśsztĂśnĂśs esti megmozdulĂĄs eredménye, amikor egyetlen célt kĂśvettem: a tĂşrĂłnak el kell tĂĄvoznia a hĂťtĂľszekrénybĂľl, mert még egy napos halasztĂĄst mĂĄr magam elĂľtt sem tudok kimagyarĂĄzni. NyilvĂĄn egy doboz tĂşrĂł eltĂźntetése nem nagy kihĂ­vĂĄs, a legtĂśbbszĂśr kapros krém készĂźl lilahagymĂĄval, kĂśménnyel és tejfĂśllel, ez utĂłbbi azonban éppen hiĂĄnyzĂł cikk volt a konyhĂĄban, lehetett volna tĂşrĂłs csusza ropogĂłs szalonnĂĄval, de szĂĄmomra is hihetetlenĂźl egy évben akad négy-Ăśt hat nap, amikor éppen nem kĂ­vĂĄnom. És ez pont az a nap  volt. VégĂźl Ăşgy dĂśntĂśttem, nem keresek receptet, Ăśtletet, se kedvem, se egyebem hozzĂĄ, Ă­gy egy hirtelen gondolatot kĂśvetve eldĂśntĂśttem, lepényt sĂźtĂśk. TojĂĄs, kevés liszt, tejfĂśl helyett joghurt, és az egyetlen érdekesebb hozzĂĄvalĂł, a feketekĂśmény, amit még ÁgĂłék hoztak nekem IsztambulbĂłl, amit nem olyan régen egy kenyérsĂźtés alkalmĂĄval hasznĂĄltam, és megszerettem az ĂĄthatĂł Ă­zét és szĂ­nét. A kész masszĂĄbĂłl minilepények sĂźltek, egyben maradtak, én boldog, haraptam egyet, és akkor talĂĄn még meg is szĂłlaltam a konyhĂĄban, hogy jĂł, kicsi, de Ă­zlik. Herr Paprika aztĂĄn késĂľbb megerĂľsĂ­tett.

Akkor sĂźtĂźnk.

sponsored links