HĂĄztĂłl hordjuk a tejet, Tata minden vasĂĄrnap és csĂźtĂśrtĂśkĂśn reggel felĂźl a biciklire, tekeri, ha esik ha fĂşj, és hozza az 5 literes kannĂĄval hazafelé. IndulĂĄsakor mindig rĂĄmjĂśn a félsz, mert Ăşgy néz ki, hogyha balrĂłl felszĂĄll, jobbrĂłl le is esik... de nem szokott. Csak ijesztget. :) Szerencsére. 88 éves, de az ĂĄtlaghoz képest nagyon jĂłl bĂ­rja. És persze ragaszkodik is hozzĂĄ. Amikor -20 fok van, és térdig érĂľ hĂł, akkor engedi meg esetleg AnyĂĄnak, hogy kocsival elvigye.

Nos, hogy ez a kisregény hogyan fĂźgg Ăśssze a cipĂłcskĂĄkkal, az a kĂśvetkezĂľ sorokban derĂźl ki. 

Két oldalrĂłl is. Sok tejĂźnk maradt valamelyik nap, és akkor gondoltam, hogy ezekbe majd felhasznĂĄlom. A mĂĄsik, hogy mikor kicsik voltunk, Békésen laktak, és ott nyaraltunk nĂĄluk, sokszor gyurmĂĄztunk. ElkészĂ­tettĂźk a kemencét kĂźlĂśnbĂśzĂľ rendelkezésre ĂĄllĂł anyagokbĂłl, azutĂĄn megnyitottuk a pékséget, és készĂ­tettĂźk a kĂźlĂśnbĂśzĂľ kifliket, kenyereket. No azok kĂśzĂźl néhĂĄny pont ilyen formĂĄjĂş volt...

JĂł ezekre visszagondolni, nagyon szép emlékeim kĂśtĂľdnek ahhoz az idĂľszakhoz. Most pl. a zĂśldbab leves jutott eszembe, amihez a KĂśrĂśs parti kertbĂľl hoztuk be a roppanĂłs halovĂĄny sĂĄrga zĂśldbabokat. Micsoda Ă­ze volt annak. Egyszer sem készĂ­tettem ...

sponsored links