Mindennapi kenyerünk
sponsored links
"...Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben..." Megfogadtam József Attila tanácsát, az eredmény egy aranybarna kovászos gyönyörûség lett. Sok heti izgatott várakozás megkoronázása volt ez a kenyér. Mert ÕT, a fõ mûvet, annyiszor dobtam ki és kezdtem újra. Nevelgettem, szuggeráltam, becézgettem, kézrátétel, gondolatátvitel, holdnaptár, mindhiába. Vagy rekkenõ hõség volt, vagy túl hideg, vagy a víz nem volt megfelelõ, vagy a liszt, vagy nem kószált elég élesztõgomba a levegõben, vagy az univerzum rezgése nem volt megfelelõ.. meg ahány recept, annyiféle készítési módszer. Így kikísérleteztem a magamét. Végül megszületett a Kovász.
Akit kényeztetni, ápolgatni, etetgetni kell, egy õsi tamagocsi. Régebben készítettem már természetes élesztõt, de akkor még a kenyeret inkább csak teljes kiõrlésû rozslisztbõl sütöttem sok maggal. A gyerekeknek nem ízlett annyira, így felhagytam vele. Jött egy élesztõ nélküli korszak, aztán amikor gyûjtöttem az anyagot a kenyérrel kapcsolatos írásomhoz, megmozgatta a fantáziámat a "biga". A szerelmi háromszög. Ezt az "õskori" természetes élesztõt az olaszok használják, ebbõl következik, hogy lazábban is veszik a dolgokat. Segítenek a lisztnek és a víznek, hogy könnyebben (g)erjedjenek egymásra: összehozzák õket egy harmadikkal, a szõlõszemmel. Mi ez, ha nem bigamia?
Így négy evõkanál teljes kiõrlésû biorozslisztet és négy evõkanál langyos forrásvizet összekevertem, beleraktam egy darab enyhén összenyomott szõlõszemet, jól elkevertem és konyharuhával letakartam. Már másnap megindult az erjedés, apró ...