MĂĄr megint egy olyan étel, ami nincs is... MĂĄrmint a magyar menzĂĄkat kivéve, ahol nagyon is van, sĂľt az egyik legjobb menzakaja - feltéve persze, ha jĂłl van elkészĂ­tve. De ez végĂźl is igaz bĂĄrmelyikre. SzĂłval ez a paradicsomos, sonkĂĄs, gombĂĄs makarĂłni rĂĄntott hĂşssal meglehetĂľsen rejtélyes mĂłdon kapta a milĂĄnĂłi elĂľnevet. De nem vesztegetnék erre tĂśbb szĂłt. A lényeg az, hogy nĂĄlam az Ăśtlet akkor jĂśtt, amikor is morzsĂĄs lazacot készĂ­tettem ismételten, de nem sĂźtĂľben, hanem serpenyĂľben és olyan fantasztikus bunda keletkezett rajta, hogy ihaj. És valamiért errĂľl a bundĂĄrĂłl rĂśgtĂśn az ugrott be, hogy a "rĂĄntott" hĂşst is lehetne akĂĄr Ă­gy készĂ­teni. (Véletlenek azért nincsenek, olvastam egyszer valahol, hogy az a bizonyos borjĂş bécsi is hasonlĂłan készĂźlt rĂĄntott hĂşssĂĄ vĂĄlĂł karrierje elején). A tészta pedig tulajdonképpen tényleg egy lehetséges olaszos variĂĄciĂł, még akkor is, ha pont ilyet véletlenĂźl nem csinĂĄlnak.

Sertés karajt vĂĄsĂĄsroltam szeletekben, amelyeket aztĂĄn otthon kiklopfoltam,

sĂłval, borssal Ă­zesĂ­tettem, majd kĂśzvetlenĂźl sĂźtés elĂľtt

reszelt parmezĂĄn és zsemlemorzsa keverékével beszĂłrtam, aztĂĄn ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2011/12/28/mila...