Az ajĂĄndékozĂł piros ruhĂĄjĂş MikulĂĄs és krampusz kĂ­sérĂľi ismeretlenek voltak a parasztsĂĄg kĂśrében, csak az 1930-as évekre vették ĂĄt a vĂĄrosi polgĂĄrsĂĄgtĂłl. Az Ipoly menti falvakban ekkor mĂĄr a gyerekek ablakba rakott csizmĂĄiba krumplit vagy cukrot tettek.

A dramatikus néphagyomĂĄnyok egyik formĂĄja az alakoskodĂĄs, amikor a szereplĂľk elmaszkĂ­rozzĂĄk magukat (ne lehessen Ăľket felismerni) és Ă­gy személyesĂ­tenek meg valakit vagy valamit. Ilyen alakoskodĂĄs a MikĂłs-napi alakoskodĂĄs is, ami egy kĂśzépkori népszokĂĄs, Ă­gy mĂĄr igen régi mĂşltra tekint vissza. MiklĂłs napjĂĄn a legények, de nĂľs férfiak is, bekormozott arccal, kifordĂ­tott bundĂĄban, lĂĄncokat csĂśrgetve ijesztgették a gyerekeket és a lĂĄnyokat. Ennek egyik vĂĄltozata volt az Ipoly mentén a lĂĄnyok tréfĂĄs, pajzĂĄn szĂśvegĂť gyĂłntatĂĄsa a fonĂłban.

SzereplĂľk:

A pĂźspĂśk kĂĄrtyĂĄbĂłl olvasta a litĂĄniĂĄt , majd kezdĂľdĂśtt a gyĂłnĂĄs . A lĂĄnyoknak, menyecskéknek sorban élé kellett ĂĄllniuk és felelniĂźk az ilyen kérdésekre: Ki a szeretĂľd? AludtĂĄl-e vele? Ha nem tudtak Ăźgyesen meggyĂłnni, szellemesen vĂĄlaszolni a feltett kérdésekre, a ministrĂĄns csengetett, a két ĂśrdĂśg pedig kivitte a lĂĄnyt a pitarba vagy az udvarra és jĂłl bekormoztĂĄk vagy/és ...

sponsored links