Mi mégis grillezünk
sponsored links
Hétvégén végre sikerült megünnepelni Pannit (aki az én mamám) úgy igazán. Elmaradt bizony a születésnap, az Anna legalább nem volt olyan régen, szóval ha engedékeny akarok lenni, még éppen befértünk. Mi mentünk, õk jöttek, néhány akadály legyõzése után szombaton Ágó és Oszi is, és találkoztunk egy köztes ponton, amit mindannyian szeretünk, és amit innen is köszönünk Évának, Herr Paprika mamájának. Elõzetesen az idõjárás-jelentés rabjává váltam, sok esõ, kevesebb, hidegebb, melegebb, ma megyünk, 0 milliméter, köszönöm, akkor grillezünk, július utolsó hétvégéjén megtartani az elsõ sütést, hát jobb késõn, mint sohasem. Szombat reggel, napsütés, fél mankóval gyakorlás a kertben, Panni felügyel, ferde vagy, most egyenes, most megint dõlsz, én meg próbáltam koncentrálni, és mellékesen jegyzem meg, fejbõl járni nem is olyan könnyû. Herr Paprikával azután vásárlás, nekem élmény a javából, már rég nem voltam ennyit a talpamon, majd vissza a házba, addigra csapatunk kiegészült Osziékkal. Az ég meg beborult. Nem hiszem el, hogy esik. Köszönöm, 0 mm, én egyszerûen csak hiszékeny vagyok. De a remény marad, esõ eláll, csak a szél nem akarja abbahagyni, de sebaj, grillezünk, akármi lesz a vége. Férfiak a kertben, készül a parázs, elõkerül a Rakéta porszívó, majd kezdetét veszi a sütés. Lányok a házban, készül a zöldségfront, konyhában néhány lépés mankó nélkül, de jó. Nevetünk, jövünk meg megyünk, elkészül az elsõ, a második és tovább. Már csak terítés, szállítás, tálalás, ez már igen, fél nyolckor eszünk, nem fél 11-kor. Nagy siker. A vacsora: sörben és szójában pácolt ...