Mi a baj a magyar liszttel?

2014-02-18

sponsored links

Malom

MalomA Neten megjelent cikkek és hírek azt bizonyítják, hogy jelentõs véleménykülönbségek feszülnek egymásnak fogyasztók és gyártók között a Magyarországon forgalmazott lisztek-pékáruk minõségét illetõen.
A 13 legnagyobb sütõipari cég egyesülésének oldalán megjelent nyílt levél is arról tanúskodik, hogy hangyabolyba lép az, aki kritikát fogalmaz meg a hazai pékipari termékekkel kapcsolatban.
Történt ugyanis, hogy a napokban megjelent az Origón egy összehasonlító termékteszt 6 különbözõ, kenyérsütésre alkalmas liszt nevezésével.
Bár a felhozatal igen szûkösre sikeredett, ami kis jóindulattal sem tekinthetõ reprezentatív mintavételnek, illetve sajnálatos módon, mindezek ellenére általános megállapításokat is megfogalmaz az írás, kellemes olvasmánynak bizonyult. Ezúttal örömmel nyugtáztam, hogy rajtam kívül mások is hajlandóak mûalkotásként szemlélni a pékipari termékeket, ill. kritikai szókincsük, stílusuk nem nélkülözi a cirkalmas szóvirágokat és a gasztrogiccset sem (amit az Egyesülés zokon is vesz oly formában, hogy visszahajintja a borszakértõk asztalára a szokatlan hangvételû minõsítéseket).
Ugyanakkor. Bár a cikkírók célkitûzéseit méltányolom, nem mehetünk el az írás megkérdõjelezhetõ szakszerûsége és pártatlansága mellett sem. Ez utóbbi miatt gondolom én, hogy nem ok nélkül kapcsolta be a szirénákat a Pékipari Egyesülés.

Utcai verekedést, közlekedési balesetet a magyar ember szeret körülállni. Én már ott állok a tömegben. Gyere velem, bambuljunk! (Reméljük, hogy senkinek nem esik komoly baja.)

Nézzük sorjában, mely testtáji tyúkszemek lettek eltaposva liszt ügyben az elmúlt hónapban, és milyen gyógyszert ír fel a Boldog Briós kezelésükre:

  1. A cikk legsúlyosabb állítása, egyfajta konklúziója: “a hazai sütõipar nagyja olyan mélyre süllyedt, hogy a kenyérsütésre nem alkalmas BL?55-ös lisztbõl is jobb kenyeret sütöttünk, mint a boltban kapható mûkenyerek nagy része.” Nem árnyalták túl, annyi szent. Bántó és felelõtlen ítélet. Igaz, hogy én is szapulom úton-útfélen a nagyüzemi sütõipart, de vigyázva marakodnék mindössze hat, ugyanazon receptúra szerint készülõ  kenyér lesütését követõen.
  2. Nem értem, hogy miért kellett egybemosni a pékek felelõsségét a malmokéval. Rossz lisztbõl is lehet ehetõ kenyeret csinálni, ill. a legjobb lisztet is szét lehet durrantani, ehetetlenné tenni. Most kinek a minõsítésével, értékelésével foglalkozik az írás?
  3. Ha nem mondtam volna még: én is Szabó liszt fan vagyok. Tényleg jó. Aki nézett már ki sikér-ablakon, tudja, hogy milyen az, amikor olyan hártyát tudsz húzni a tésztából, hogy átfér rajta a fejed, ill. vele ellentétben, milyen az, amikor a fél órás dagasztás után is olyan meggyûrve a tészta, mint a narancsbõr a fenekemen. Tényleg van nagyon jó liszt.
    Ja, és én is próbáltam a wessexi lisztet. Nagyon nem jött be. Fel is kevertem felesbe a Szabó féle BL112-el. A Nagyi pedig kiváló márka, én még nem csalódtam benne.  (A Nagyit egyébként – a szakmailag magasan iskolázott – Magyar Konyha magazin is jó ár/érték arányú lisztnek hozta ki 2012. áprilisi tesztjében.)
    Mindezzel csak azt akartam elmondani, hogy erõsen szubjektívvé tesz egy liszt-tesztet az, hogy mikor, milyen gabonából készült a liszt. Ahogy esetem is bizonyítja, más volt a zacskókban nálam, mint az Origónál. Ez teljesen természetes. Hiába jó pl. a Szabó malom lisztje, õk sem ugyanazt a búzaszemet õrlik újra meg újra. Most például olyan BL55-ös lisztjükkel dolgozom, amitõl rágós lesz a kalácsom. Rá kell jönnöm, hogy mit csináljak, hogyan módosítsak a recepten, hogy visszaálljon a régi rend. Ez normális.
  4. Sántikál a cikk azon állítása is, miszerint a “vásárlók 90 százaléka az alacsonyabb sikértartalmú, olcsóbb liszteket keresi”.  Azzal egyet értek, hogy az olcsóbb liszteket keresik. De, hogy az olcsósággal együtt kell járjon az alacsony sikértartalom, azt kétlem. A jó lisztnek nem elsõdleges ismérve a relatíve magas sikértartalom.
  5. Végezetül egy szakmai baki: szerintem, botcsinálta pékinas szerint nem feltétel nélkül igaz  az az állítás, hogy a kenyérlisztben nagyobb a sikértartalom. Ez nem a hamutartalom függvénye. Hanem a búzafajtáé és a termõterületé. Az olaszoknak köztudottan alacsony minõségû lisztjeik vannak, mégis tudnak rendes kenyeret sütni (nem csoda, hogy világelsõk voltak a biga kikísérletezésében). Egyébként is: a sikérrel lehet játszani, pótolni. A kenyér beltartalmi értékeit nem elsõsorban a liszt sikérfehérjéinek köszönheti. Annál inkább hamutartalmának, az eredeti szem tömegének, acélosságának, aszálynak, õszi, tavaszi búzának, stb.
  6. Ha egyszer megkomolyodom, és szakszerû liszt-tesztre vetemedem, olyan objektív szempontokat is beemelek a vizsgálódFarinographásba, mint például: kisült cipó térfogata, a tészta stabilitása, ellágyulása. Elviszem a liszteket (ha lesz rá pénzem) egy laborba, és sikértartalmat, sikérarányt méretek. Aztán, ha már ott vagyok a laborban, és nagyon tele vagyok pénzzel, megméretem a toxintartalmat is.
    Ha ennél is tovább szeretném szadizni az olvasóimat, akkor jöhet a farinográfos és az alveográfos vizsgálat is, na meg a fincsi extenzográf :) Nyami-nyami.

Mivel továbbra sem hagynak nyugodni a lisztmustra sarkos megállapításai, kivált, hogy egy általam igen nagyra tartott kézmûves pék is pl. a Nagyival sütkérezik, a közeljövõben (0-20 év) megismétlem az Origós tesztet.
Majd szólok!


Folytats a blogon ... www.boldogbrios.hu/magyar-liszt-bajok/

sponsored links

Keres?s