Merengés az Aszúról II.
sponsored links
Cikkünk elsõ részében a régmúlt történéseit, az aszú kialakulásával kapcsolatos legfontosabb történéseket vettük át. A sok évszázados szerves fejlõdést a 20. század elején és közepén politikai események szakították meg, majd 1989-ben olyan történelmi változások indultak a borvidéken, melyek azelõtt elképzelhetetlenek lettek volna. Többen várva-várták ezt az idõszakot, sokan scandallumként élték és élik meg mind a mai napig, ami akkor és azóta történt.
Hanyatlás
A Tokaji népszerûsége elõször a XIX. században végbemenõ változások után csökkent. A bor eladása körüli visszaesést sokan, sokféle módszerrel magyarázták, és az okok valóban meglehetõsen sokrétûek is voltak. Ebben az idõben Európa legnagyobb részén átalakult a borfogyasztási kultúra, és új versenytársak tûntek fel a piacon. A más országokból szállított borok általában már modernebb, vagyis lepalackozott formában kerültek az asztalokra.
A huszadik század sajnos már a teljes hanyatlást hozta el a Tokaji Aszú számára. Elõbb az I. világháború, majd az ezt követõ trianoni szerzõdés piaci torzulásai viselték meg a bort és készítõit, majd a második világháború és az azt követõ, szocialista rendszerbe történõ betagolódás nyomta rá a bélyegét nemzeti kincsünkre. Ebben az idõszakban a tokaji presztízse, szinte teljesen eltûnt, készítését pedig az igénytelen keleti piac követelményei határozták meg.
1945 után, az új politikai és társadalmi rendszerben át kellett fogalmazni olyan presztízstermékeket, mint pl. az aszú is. Ekkor már nemcsak az alkoholozás, hanem egyéb borászati mûveletek is engedélyezettek lettek, például a darabban tartás vagy a pasztõrözés. Ha elfogadott ténynek tekintjük azt, hogy a bor minõsége a tõkén terem meg, akkor a gyenge minõségû alapanyag megjelenése szükségszerûen hozta magával a mesterséges borkészítést. Az aszú darabban tartása, végletekig erõltetett érlelése sem nyújtott már megoldást a problémákra, hiszen a gyenge alapanyag hibáit is csak bizonyos ...