A frankfurti fehér hollĂł volt a menzĂĄn nĂĄlunk, de amikor nagy ritkĂĄn mégis lĂĄttuk hétfĂľn kiĂ­rva, hogy szerdĂĄn az lesz a leves, tudtuk, hogy nagy futĂĄsra kell készĂźlnĂźnk. Nem azért, mert mindenkinek a frankfurti volt a kedvence, bĂĄr tény, hogy a menzainĂĄl jobbat soha nem ettem még, hanem mert e leves sajĂĄtossĂĄga, hogy a virslik felĂşsznak a tetejére. Mivel nĂĄlunk az volt a mĂłdi, hogy az asztalokra kiraktĂĄk lĂĄbosokban a levest, és mindenki magĂĄnak szedett belĂľle, aki elsĂľként ért az ebédlĂľbe, egy laza mozdulattal lemerhette az Ăśsszes virslit a leves tetejérĂľl. Ez a valaki volt a kirĂĄly. ÖltĂźnk a virslikért... De hogy egyébként mitĂľl jĂł a menzai frankfurti leves, rejtély. AnyukĂĄm szerint az Ăźzemi levesek azért ilyen finomak, mert ĂĄllati nagy mennyiségben fĂľzik és ezért ...

Folytatás a blogon ... eatathugis.blog.hu/2012/03/13/frankfu...