Memorizottó - gastronovella
sponsored links
Flórián sosem kedvelte a májat. Gyerekkorában, mint majd minden gyerek, kifejezetten utálta; késõbb aztán, kénytelen-kelletlen megbarátkozott vele, elõször a nagykanizsai piacon, ahol a munkahét napjain hajnalban szinte állandóan májas hurkát evett, mert hát ez volt a legolcsóbb... aztán lassanként rákapott a resztelt májra is, hasonló okból kifolyólag, mert mikor a geofizikai kutatócsoport kocsija hazafelé tartott hétvégén és a "fõnökség" megálljt parancsolt, mondjuk a Vén Diófa elõtt, akkor neki is kellett rendelnie valamit és ez volt az étlapon a legolcsóbb étel.
Amikor valahogy rátestálódott a mûszeres brigád szakácsi tiszte, akkor meg már elkészíteni is megtanulta ezt a fogást, pont azért, mert olcsó volt, kiadós, ráadásul éppen elkészülhetett egy mérési ponton a kötelezõ regisztrálási idõ alatt, így nem kellett két pont között átzötyögtetni a félkész ételt tíz-tizenöt kilométernyi dûlõúton át.
Bár ezek a daliás idõk már régen elmúltak, Flórián viszonya a májételekhez nemigen változott. Ha asszonya kedvéért, aki szerette a rántott vagy natúr májat, vásárolt egy kilónyit ebbõl a belsõségbõl, akkor is csak az erek körüli leesõ részeket kockázta fel és ebbõl csinált reszteltet magának, a szeletelt részek élvezetét meghagyta másoknak. Mikor "jól szaladt a szekér", akkor meg jó érzéssel vásárolt az õszi-téli ünnepekkor hízott kacsa-, majd akár libamájat is, elsajátította ezek kisütését húslevesben vagy másként, anélkül, hogy valaha is ingerenciája támadt volna megkóstolni a végeredményt.
Ennek a hétnek a közepe felé Flórián megint kiballagott megszokott és jól bevált vadászterületére, a kispesti piacra. Nem volt kész terve, csak azt tudta, hogy valamit fõzni kell a hétvégére...
Már az elsõ bódésor elején barátjába, Csuliba botlott, aki rossz hírrel fogadta.
- Tudod, hogy meghalt a Colos?!
Lassanként elmesélte a sarki kocsmában, sörük fölött, hogy közös barátjuk és osztálytársuk szörnyû betegségben ...
Amikor valahogy rátestálódott a mûszeres brigád szakácsi tiszte, akkor meg már elkészíteni is megtanulta ezt a fogást, pont azért, mert olcsó volt, kiadós, ráadásul éppen elkészülhetett egy mérési ponton a kötelezõ regisztrálási idõ alatt, így nem kellett két pont között átzötyögtetni a félkész ételt tíz-tizenöt kilométernyi dûlõúton át.
Bár ezek a daliás idõk már régen elmúltak, Flórián viszonya a májételekhez nemigen változott. Ha asszonya kedvéért, aki szerette a rántott vagy natúr májat, vásárolt egy kilónyit ebbõl a belsõségbõl, akkor is csak az erek körüli leesõ részeket kockázta fel és ebbõl csinált reszteltet magának, a szeletelt részek élvezetét meghagyta másoknak. Mikor "jól szaladt a szekér", akkor meg jó érzéssel vásárolt az õszi-téli ünnepekkor hízott kacsa-, majd akár libamájat is, elsajátította ezek kisütését húslevesben vagy másként, anélkül, hogy valaha is ingerenciája támadt volna megkóstolni a végeredményt.
Ennek a hétnek a közepe felé Flórián megint kiballagott megszokott és jól bevált vadászterületére, a kispesti piacra. Nem volt kész terve, csak azt tudta, hogy valamit fõzni kell a hétvégére...
Már az elsõ bódésor elején barátjába, Csuliba botlott, aki rossz hírrel fogadta.
- Tudod, hogy meghalt a Colos?!
Lassanként elmesélte a sarki kocsmában, sörük fölött, hogy közös barátjuk és osztálytársuk szörnyû betegségben ...