Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Meggyes vajas piskóta vanília- és meggyöntettel
sponsored links
Szóval már megint egy meggyes süti. De ez valami más. A meggyet nem lehet megunni, akármennyi is van belõle és ez a sütemény olyan dimenziókat nyitott meg elõttem, hogy a nyelvem ízlelõbimbói belefáradtak a pörgésbe... Egyrészt kipróbáltam a vajas piskóta készítését, amit még korábban nem tettem. Már önmagában ez nagy örömet okozott, hiszen a vajas piskóta egy kitûnõ találmány. Nem tudom, hogy eddig miért nem próbáltam. Miközben sült a tészta gondoltam, hogy kellene valamilyen szósz, öntet hozzá, de jött a dilemma, hogy milyen. Volt még meggy, de azt gondoltam, ha abból készítek szószt, akkor túl tömény, túl meggyes lesz a végeredmény. De egy "jótékony" vaníliás öntettel már egészen más lett a lány fekvése. Ez a sütemény azon túl, hogy fantasztikusan finom azt is megmutatja, hogy az egyszerûség egyben nagyszerûség is.Hozzávalók:
Süteményhez:
20 dkg finomliszt
20 dkg vaj (margarin)
20 dkg cukor
4 db tojás
1 csomag sütõpor
csipet só
35 dkg magozott meggy
Vaníliás öntet:
5 dl tej
4 evõkanál cukor
2 evõkanál vaníliás pudingpor
Meggyszósz:
60 dkg magozott meggy
1 rúd vanília (1 csomag vaníliás cukor)
15 dkg cukor
1,5 dl víz
1 evõkanál étkezési keményítõ és pici víz
Elkészítése:
A tojások fehérjét csipet sóval és a cukor felével kemény habbá verjük. A vajat (margarint) a cukor másik felével habosra verjük, egyesével hozzáadjuk a tojások sárgáját, majd a sütõporral elkevert lisztet. Az ilyenkor még kicsit keményebb tésztát aztán a habbá vert tojásfehérjével lazítjuk, amennyire csak tudjuk óvatosan belekeverve.
A kész tésztát aztán egy kisebb tepsibe, vagy -esetemben- 25 cm-es tortaformába töltjük. A tetején elrendezgetjük a magozott meggyet, majd az egészet betoljuk a 170 °C-ra elõmelegített (gázon közepesnél kicsit nagyobb fokozat) légkeveréses sütõbe, ahol 40 perc alatt (tûpróbáig) készre sütjük. Nem kell túlsütni, ha a tû már tiszta, elég a sütésbõl.
Megvárjuk, amíg a tészta kihûl, majd a szebbik oldalára fordítjuk (mert az szép sima, de ez ízlés dolga).
A vaníliás öntetet a lehetõ legegyszerûbben vaníliás pudingporból készíthetjük el. Persze, ha valaki jobban szereti fõzheti is, de szerintem az egyszerûség tükrében pont jó pudingporból is. Ha a krém megfõtt, beledobunk 5 dkg vajat (margarint) és kevergetve kihûtjük (azért kell kevergetni, hogy szép sima, bársonyos legyen, ne csomósodjon meg).
A meggyöntethez a cukrot a vízzel feltesszük a tûzhelyre és világos karamell színûre fõzzük. Ha elérte a kellõ színt, akkor beletesszük a magozott meggyet és 20 percig fõzzük, közben dobunk bele egy rúd vaníliát (elõtte felvágva és a magjait kikaparva), ennek hiányában vaníliás cukrot. Ha eltelt az idõ, akkor a meggyet leszûrjük, a visszamaradt levet pedig étkezési keményítõvel sûrítjük. A keményítõt pici vízben elkeverjük teljesen csomómentesre, majd a forrásban lévõ léhez öntjük folytonos keverés mellett. Látjuk, ahogy sûrûsödik, ha elérte a kellõ sûrûséget vegyük le a tûzrõl, mert készen van. Nem biztos, hogy kell bele az összes keményítõ, ezt a sûrûsödésén látjuk. Ezt nem kell kiforralni, mint a lisztes rántást. A visszamaradt meggyet sem kell kidobni. Vajas kenyérrel, vajas kaláccsal igazán finom lehet reggelire.
Az önteteket lehûtjük.
Tálaláskor a tányérra helyezett süteményt leszórjuk porcukorral, majd gazdagon megöntözzük a vanília-, majd a meggyöntettel.
Aki nem akar "nyalakodást" látni, kanalat adjon hozzá, ne villát...
