Meggy, láb és Christopher Walken
sponsored links
Elmúlt két nap, az elsõn lélekben készültem, a másodikon átéltem, azután megpróbáltam feloldani a feszültséget, és azt érezni, amit ilyenkor illik. Hát ezért nem írtam egy szót sem. Elfogyott az elõzetesen a lábra kiszabott gyógyulási idõ, már hétfõ óta arra gondoltam, mi történik majd csütörtökön, ami persze nem csak Herr Paprika szerint értelmetlen foglalatosság, de mit tegyek, néha, gyakran nehéz átkapcsolni a fejemet másra. Tegnap aztán kórház, röntgen, laikus pillantás az eredményre, szívdobogásos várakozás, hallom a nevem, ugrálás a rendelõbe, megszokott hogyvanjólvagyok, jöjjön, aminek ugye jönnie kell. Lehet próbálkozni, jól hallom, ugye? Persze fokozatosan, óvatosan, mérve és memorizálva a lábra nehezedõ súlyt, el tudják képzelni, hogy csak tizenöt kilót engednek a jobb lábukra, ha igen, akkor én most ugyanezt próbálgatom. Ha minden úgy történik, ahogy remélem, akkor talán lassan eszébe jut a lábamnak és a bokámnak, hogyan is kell járni. Én pedig megpróbálom türelemmel kivárni a percet, amikor elsétálok a sarokig, és megiszom egy hosszúlépést. És itt nem lesz megtorpanás, mert kellenek a hosszú távú tervek, szóval akkor egyszer majd ha nem is egészen, de legalább negyedig megpróbálom lemásolni Christopher Walkent. A repülést persze kihagyom.
A címbõl már csak egy maradt, a meggy, ami otthonról érkezett és amibõl Panni segítségével chutney készült. Itt meg jön a recept.
Meggy chutney...