Szeretett nagymamĂĄm a hĂ­res debreceni Schneider pék lĂĄnya volt, tehetĂľs, kĂśzéppolgĂĄri csalĂĄdbĂłl szĂĄrmazott. NagyapĂĄm szegény paraszti csalĂĄdban szĂźletett, de a jĂłzan paraszti ésszel megĂĄldott egyszerĂť emberek is elkĂźldték egyetemre az eszes szegénylegényeket, Ă­gy nagyapĂĄm Ăźgyvéd lett. Nem is akĂĄrmilyen, jĂł hĂ­rĂť, kĂśztiszteletben ĂĄllĂł jogtanĂĄcsos.

Amikor NagyvĂĄradon praktizĂĄlt, nagymamĂĄm nagy hĂĄztartĂĄst vezetett, természetesen személyzettel. AztĂĄn jĂśtt a hĂĄborĂş.

A nagymamĂĄm 3 fiĂşgyermekkel és eggyel vĂĄrandĂłsan maradt egyedĂźl, nagyapĂĄmat orosz fogsĂĄgba hurcoltĂĄk el. Azért volt némi szerencséje, mert jĂłl beszélt németĂźl és a fogsĂĄgban igyekezett minél gyorsabban megtanulni oroszul, Ă­gy viszonylag gyorsan tolmĂĄcs lett. Így Õ késĂľbb hazajutott.

Addig viszont, amĂ­g fogsĂĄgban volt, addig a csalĂĄd nélkĂźlĂśzĂśtt. A festmények és értékes mĂť és hasznĂĄlati tĂĄrgyak hamar és ĂĄron alul elfogytak, mi tagadĂĄs, tĂśbb nap volt, mint kolbĂĄsz. Azért nem nélkĂźlĂśztek még jobban, mert nagymamĂĄm a semmibĂľl is megfĂľzĂśtt a gyermekeinek. 

ÉdesapĂĄm ĂłrĂĄk hosszat szokott errĂľl mesélni a csalĂĄdi ebédeken, a terĂźlj, terĂźlj asztalkĂĄm mellett.

Én mĂĄr a nagymamĂĄm hĂĄborĂş utĂĄni konyhĂĄjĂĄt ismertem meg, annyit emlegetem az oldalon, hogy tagadhatatlan ez irĂĄnyĂş lelkesedésem. Pedig nagyon egyszerĂťen fĂľzĂśtt, mindig friss, szezonĂĄlis alapanyagokbĂłl, természetesen és Ă­zletesen. 

Amit viszont mĂĄr gyermekként megtapasztaltam, hogy a konyhĂĄjĂĄban soha semmi nem veszett el, csak ĂĄtalakult. MegtanĂ­totta ...

sponsored links