Marlenka vajas krémmel

2012-05-25

sponsored links


Az egész azzal kezdõdött, hogy Márti kolléganõm úgy kb. két héttel ezelõtt afelõl érdeklõdött: ismerek-e valakit, aki a fiai elsõáldozására többféle süteményt készítene. Mondtam, természetesen: például én, hiszen korábban már sütöttem/tünk egy dobtortát a srácoknak. Hamar megegyeztünk, mit is, hogy is, meg mibõl, mennyi kell, és mikorra. A kókuszkocka, finom csokis-diós, madártejszelet és Sárika-szelet mellett szóba hozódott a marlenka is, mármint, hogy tudnék-e készíteni? Lazán mondtam, természetesen! Aztán amikor tettre került a sor, alább hagyott a lelkesedésem, ugyanis rájöttem, mézes lapot kell készíteni, márpedig ez az, amiben nincs elég gyakorlatom. Gondolkodtam egy sort, mint Micimackó a Milne regényben, aztán eszembe jutott, hogy Ildi, unokaöcsém felesége korábban egyik húsvétra sütött marlenkát, amibõl nekünk is hozott egy kis kóstolót. Nosza, íziben felhívtam telefonon és addig egyezkedtük, hogyan és miként kell készíteni a marlenkát, míg eldöntöttük, sütünk egyet duettben, mert még soha ilyet nem csináltunk. Szóval, Ildivel ketten vágtunk bele a nagy feladatba és nagy dumálások, nevetgélések közepette sütöttük meg a temérdek süteményt. Itt jegyezném meg, hogy nem szoktam pénzért sütni, ingyen pedig csak rokonoknak, barátoknak, na meg a "sajtótermékeknek" (értsd: újságírók gyerekei) szoktam, mert nekik tudom szeretetbõl végezni ezt a koránt sem könnyû munkát.

Szóval, Ildinél és a marlenkánál maradtunk el, de közben Márti jelezte, hogy a marlenkát "tortásítani" kellene, mert ...

Folytats a blogon ... feedproxy.google.com/~r/blogspot/DXGM...

sponsored links

Keres?s