MostanĂĄban marhasĂĄgokkal is foglalkoztam a blogomon, ma sincs ez mĂĄsképp. Nem tĂşl gyakran készĂ­tek hĂşst, de tĂşl rĂśvid az élet ahhoz, hogy: - legalĂĄbb egyszer ne taknyoljak motorral, - ne tudjam, mi az, hogy épĂ­tĂľtĂĄbor, - ne horgĂĄsszak ki egy angolnĂĄt, - ne hĂ­mezzek kalocsai mintĂĄs pohĂĄralĂĄtétet, - lemondjak a marhapĂśrkĂśltrĂľl, sĂźltekrĂľl, vadakrĂłl. Egyébként mostansĂĄg igyekszem egyeztetni a reinkarnĂĄciĂłért felelĂľs nagyfĂľnĂśkkel, hogy a kĂśvetkezĂľ életemben VĂĄncsa IstvĂĄn feleségeként szĂźlessek ĂşjjĂĄ. Na jĂł, azzal is kiegyezek, ha a fakanalĂĄn lehetek egy kis szalonnazsĂ­r?

A hĂşs tekintetében az enni vagy nem enni kérdéssel nem foglalkoznék most, a "mértékkel mindent lehet' hĂ­ve vagyok. (Ez alĂłl "csakacsoki" kivétel. TĂśbbek kĂśzĂśtt.) ImĂĄdjuk a zĂśldségeket, gyĂźmĂślcsĂśket és a legjobb akkor volt a kĂśzérzetem, amikor kizĂĄrĂłlag olyan ételt ettem, amely a kevésbé szennyezett természetbĂľl (kiskert) és nem a gyĂĄrtĂłsorokrĂłl szĂĄrmazott...

A marhĂĄkrĂłl olvasva jutott eszembe a Kobe marhahĂşs. A fekete szĂľrĂť igĂĄsmarha, mĂĄsképpen wagyu hĂşsĂĄt mindĂśssze mĂĄsfél évszĂĄzada fogyasztjĂĄk JapĂĄnban. A wagyuk kĂśzĂźl a Tadzsima marha az, amely a VIB-t (very important beef), azaz a Kobe hĂşst adja. Az ĂĄllat kĂźlĂśnleges genetikai ĂĄllomĂĄnnyal rendelkezik a kĂśrnyezeti elszigeteltségnek kĂśszĂśnhetĂľen. Azaz bĂĄrmerre akarnĂĄnak legelészni, hegy van vagy vĂ­z. GabonĂĄt eszik, lusta, mint a disznĂł, nagyon lassan nĂśvekszik, Ă­gy aztĂĄn a zsĂ­rt az izomrostok kĂśzĂśtt raktĂĄrozza el, amelytĂľl az mĂĄrvĂĄnyos és igen Ă­zletes lesz. Tadzsima marha ...

Folytatás a blogon ... akonyvize.blog.hu/2013/01/21/marhasag...