Marcsi és a kerékrépa
sponsored links
Pergõlábú néptáncosokkal nyitjuk a mai adást. Ügyesek a fiúk na, de hogy lesz ebbõl gasztro mûsor? És egyszer csak a semmibõl itt terem Marcsi, a fiúk pedig úgy örülnek neki, mint kisgyerek a karácsonyi ajándéknak. Ám a fiúk nem tudnak fütyülni, ezért Marcsi mára répát hoz és már meg is van a mûsor fõ témája. Irány a répaföld, jöjjön a fõcím.
Elsõként Mariannhoz érkezünk, akinél van vagy tíz mázsa répa, így a fiúk estére már talán tudnak majd fütyülni. Fagytól védik épp a répákat, így egy méter mély gödörben találjuk az imént említett mázsákat. Vadkerti Tóth Jánosné Mariann kerekrépa termelõ gyorsan be is avat minket. A répát ugyanis magról vetik és mikor kiszedik, akkor hagynak neki egy kis gyökér részt és az abból ültetett növénybõl lesz a majd felhasználandó mag. Gyorsan megtudjuk, hogy a répát tarlóba ültetik, azaz a búza aratása után felszántott területre. Ám aki azt gondolná igénytelen és könnyen termeszthetõ növény ez a répa az téved. Van ugyanis a répának egy nagy ellensége: a répabolha, ami simán lezabálja a répa leveleit.
Elsõként mindjárt savanyút készítünk a répából, de elõbb még a klasszikus répát kihúzós népmesét idézik fel nekünk a mai mûsor fõszereplõi (fogalmam sincs kik) és Marcsi. Két répa jön az asztalra. Az egyik a fehérrépa, mely a Göcsej vidékén volt jellemzõ. A másik, melynek lilásabb színe, ízre édesebb és lédúsabb az meg egy a fehérbõl kitenyésztett magyar fajta. Rövid diskurzus közben kiderül, milyen hányattatott sorsa is van ennek a kerekrépának. Nagyon sokáig használták salátákhoz, de aztán az 50-es évek környékétõl teljesen kiveszett a hétköznapi fogyasztásból és leginkább takarmányként ...