Makrélás szendvics avagy a türelmes hal
sponsored links
Rögtön meg is magyarázom a címet, persze csak a második felét. Herr Paprika mamájától kaptunk egy igazán kellemes külsejû füstölt makrélát, aminek elõször örültünk, aztán örültünk, majd megbeszéltük, hogy jaj de nagyon jó vacsora lesz belõle, aztán beraktuk a hûtõszekrény fiókjába. Az nem igaz, hogy megfeledkeztünk róla, vagy kiszerettünk belõle, egyszerûen nem akart jönni az az este, az az ötlet, szóval a szegény hal türelmesen várt, várt és várt. A történet viszont nem egy szomorú makréláról fog szólni, ugyanis nagy nehezen sikerült összehoznunk a "minden jó, ha jó a végét".
Sütöttem egy, azaz két tönkölylisztes bucit, nem találtam nekik jobb nevet, ha tudnak, szóljanak. Készült egy tormás zellerkrém, ráadásként pedig szüreteltem salátát az erkélyen, és készen volt a vacsora. A salátaültetést ajánlom mindenkinek, ha megkapják a vízadagjukat, nagy lelkesedéssel nõnek, és remek érzés tud lenni, amikor este letéphetünk néhány levelet mondjuk a szendvicsünk tetejére.
A makrélás buci teljes siker volt, Herr Paprika közölte, lehetne gyakrabban ilyen vacsora. Nem bánom.
Itt a vége, jön a hal.
Tönkölylisztes buci tormás zellerkrémmel, füstölt makrélával ...