Mai vacsoránk: Rántott süllõfilé fokhagymás-petrezselymes burgonyával, házi kovászos uborkával
sponsored links
Legkisebbikemben ugyan felmerült, hogy való-e egyáltalán a kovászos uborka a rántott süllõhöz, de kóstolás után minden kétsége elmúlt.
A halat Legnagyobbikom hozta még szombat este megtisztítva, kibelezve.
Másnapig a hûtõben pihent becsomagolva. Akkor kifiléztem, gerincét, fejét, és két elsõ úszója melletti háromszög alakú húsát még vasárnap megsütöttem hagymával-szalonnával. A 18 db gyönyörû hófehér bõr nélküli süllõfilét besózva bezacskóztam és a hûtõ 0 fokos rekeszébe tettem (eredetileg tegnapig, de a tegnapi foghúzás elvette a kedvem a nagy fõzéstõl, ezért csak ma vacsorára került elõ). Ma teljesen hagyományosan (liszt, kevés sóval elhabart tojás, zsemlemorzsa) bepaníroztam a süllõfiléket, majd forró olajban - de a hõt mérsékelve - szép pirosra sütöttem. Papírtörlõvel bélelt tálon csepegtettem le.
A petrezselymes krumplin változtattam egy cseppet. Keresztlányom ballagásán ettünk olyan petrezselymes krumplit, amiben egy leheletnyi fokhagyma íz volt érezhetõ, és ez nagyon tetszett, ezért most én is tettem egy ici-pici fokhagyma granulátumot a megfõtt krumplihoz, mielõtt a kevés olajban picit átpirított, megborsozott petrezselyemzölddel összekevertem. Kifejezetten jót tett neki.
Az uborkát én tettem el, ezt is szokásos módon. Anyukám lepett meg a múlt vasárnap apró, dirrekt kovászolni való kígyó uborkákkal és hatalmas csokor, a kertjükben termett, illatos, friss kaporral. A megérett kovászos uborka finom volt a vacsora mellé.