Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Magic Burger ? Philly Cheese Steak Sandwich
sponsored links
Ahogy anno egyszer már említettük, a Magic Burger nem csak kizárólag burgerekkel operál, hanem van más szekció is az étlapon. Óriás hot-dogjukat például tavaly õsz elején jól le is ellenõriztük és bizony ezen a fronton is derekasan helytálltak. Nagyjából ezzel egy idõben útjára indították Philly Cheese Steak Sandwich-üket, mely 150 gramm marha rostélyos alapra és provolone sajtra építkezik.
Tömören a szendvics születése az 1930-as évek környékére tehetõ mikor a steakek királyának tartott duó, azaz Pat és Harry Olivieri elkezdték az elõzõ két alapanyagot felhasználva szendvicseiket gyártani, csak tettek mellé pirított hagymát és az egészet az olasz bagettere hajazó pékárúba töltötték. Ezután szépen lassan elindult hódító útjára, nevébõl adódóan a Pennsylvania állambeli Philadelphia-ból.
Bõ 80 évvel késõbb eljutott a Magic csapatához és ezáltal vendégeikhez is. Az alap koncepción szinte semmit nem változtattak, illetve itt az extra feltétek sora nem olyan hosszú, mint például burgereiknél. Kérhetünk hozzá dupla húsmennyiséget, jalapenot és gombát. A provolone sajt a füstölt kategóriát erõsíti, érlelésétõl függõen lehet enyhe illetve pikáns íze, utóbbit körülbelül három hónapnyi lógatott érlelés után éri el. Az én verzióm minden extrát megkapott a dupla hús kivételével, nem teljesen éreztem, hogy 300 gramm hús most könnyedén lecsúszna a körítéssel együtt.
A tálcámra pillantva elsõre nekem valamiért egy sündisznó ugrott be aminek a tüskéit lecserélték jalapeno karikákra. A “bagette” nekem a grúz konyha Hachapuri hajóját jutatta eszembe, a két végénél ugyanúgy megvan a két kis csücsök. Felépítésbõl adódóan ez nem az a tipikus öltönyös kaja, jó eséllyel úgy fogja gondolni magát a szendvics, hogy jobb az neki ha feltéteit szépen szélnek ereszti és hagyja õket mindenfele leesni harapás közben. Átharapni talán csak a két végénél van esélyünk, persze ha medvéket megszégyenítõ állkapcsot örököltünk akkor nem lesz a közepénél sem probléma. Meglepõ módon egy mûanyag késsel is sikerült félbe vágni, így látszik miként is építkezik a szendvics. V formára nyitották, melynek aljára vegyesen kerül sajt és hús. Ezzel körülbelül csordultig feltöltik, majd jön rá egy réteg pirított hagyma. Az extra feltétek közül elsõnek a gomba jön, majd a jalapeno katonás sorrendben.
A szendvics “kenyérje” kellemes ropogós és szerencsére nem szakad át az elsõ fogásnál, így viszonylag biztos alapot ad, bár azért nem árt ha a hurkapálcikát amivel alapból át van döfve, nem dobjuk messzire, késõbbiekben remekül lehet vele kitámasztani az izgága darabokat. A sajt iskolapéldája a nyúlós fajtának, ami miután elszakad szeretettel csapódik vissza arcunkra. Ízre füstössége érezhetõ, viszont inkább enyhe, mint pikáns. A hagyma valóban tovább sült mintha dinsztelnék, de nekem a pirított még mindig a ropogós szárított verziót jelenti. A jalapeno hozza a kötelezõt, a hajunk nem ég le tõle, viszont ha szépen tisztességesen benyomjuk az összes karikával akkor gyanúsan megfognak jelenni az elsõ verejték cseppek homlokunkon. A lényeg a hús pedig egyszerûen zseniális, vékony szeletei még gõzölögnek, egészen más élményt nyújt, mint az itt megszokott bugerek pogácsája. Igazi tiszta marhahús íze van, minimális fûszerezéssel.
Adagra megtévesztõ talán elsõ pillantásra, de ha jobban figyeljük a tálcához képest nem apróságról van szó. A 150 gramm hús sokkal többnek érzõdik, de ebben talán közrejátszik a mennyiségre sok feltét. Elfogyasztani ebbõl kifolyólag már extrém sportnak számít, szerintem ember nincs a Földön aki ezt úgy megtudná enni kézzel, hogy közben ne nézzék hülyének a szomszédos asztaltól. Az egyes feltétek remekül osztották fel a helyet, a legjobb benne pedig a sok sajt, ezzel jókat mókázhatunk mikor visszacsap. Az utolsó falatok már kisebb sóhajtozások közepette mentek le, szóval a fõétkezést kiváltó mennyiség simán megvan. Jobb inkább bele sem gondolni, hogy a dupla húsos verzió milyen lehet.
Árban nem a Tesco gazdaságos szintet képviseli az alap Philly Cheese Steak Sandwich, kerek 2000 forintért kaparintható meg, míg a dupla hús újabb 1000-el emeli az árat. A gomba és a jalapeno egységesen plusz 200 forintért kérhetõek. A burgerek változatosabb kínálata engem jobban csábít, nem mondom, hogy nem érte meg kipróbálni, kicsit más világ a burgercunami mellett.