Madártej

2013-01-14

sponsored links

Madártej Balatonszemesrõl az elsõ számú inspiráció

Bár az év eleji fogadalmakkal hadilábon állok, az ideire mégis van egy. 2013 a slow food éve lesz nálunk.
Ugyan kicsit átértelmezem az eredeti elképzelést, de az alapokat nagyon szívesen ültetem át kis konyhánkba.
Igyekszem helyi, vagy környékbeli alapanyagokkal dolgozni (nem lesz nehéz dolgom, a Naschmarkt és egyéb egzotikus beszerzési források egyre távolodnak a lehetõségeimtõl), és elõnyben részesíteni a bio- vagy háztáji gazdálkodásból származó nyersanyagokat.
Plusz igyekszem néhány olyan ételt is elõnyben részesíteni, melyek kissé macerásak. Mert tavaly sok esetben tapasztaltam, néha saját bõrömön is, mennyire átjön egy-egy ételen a rá szánt idõ, gondoskodás.
Ugyan továbbra sem fogok dúskálni szabadidõben( legalábbis nagyon remélem), így ha csak félórám van rá, akkor nem állok neki háromfogásos vacsorát fõzni. Inkább hálát adok az Égnek, hogy ennyi idõ alatt is lehet élvezetes ételeket alkotni, ám hétvégenként nekiveselkedek egy-egy hosszabb, idõt és türelmet igénylõ fogásnak.
Mindjárt Újév napján kezdtem a címszereplõvel, hogy a sok lencse és disznóság után édesség is kerüljön az asztalra: legyen édes éve a családnak
Tejbõl a mozgóárus hozta Cserpes, tojásból háztáji került bele, vaníliából pedig az év végén beszerzett igazi madagaszkári, ha már- legnagyobb sajnálatomra- nem kedvez a mi éghajlatunk a termesztésének.

A madártej P. nagy gyerekkori kedvence, ráadásul az elsõ felnõttkori adagomat a balatonszemesi Kistücsökben sikerült kóstolni ...

Folytats a blogon ... konyha-sziget.blogspot.com/2013/01/ma...

sponsored links

Keres?s