Hogyan tĂśrt ki a nagy budapesti macaron-lĂĄz, mĂĄig nem értem. Egyszer csak a kĂśzepén talĂĄltam magam: ma mĂĄr nincs magĂĄra adĂł cukrĂĄszda, aki ne vĂĄgott volna bele az aprĂł, krémmel Ăśsszeragasztott habcsĂłkszerĂťségek gyĂĄrtĂĄsĂĄba. JĂł esetben természetes alapanyagokbĂłl, a hatĂĄsvadĂĄszok ellenben jĂł erĂľs ételszĂ­nezékkel megvadĂ­tva, a paletta minden ĂĄrnyalatĂĄban kĂ­nĂĄljĂĄk.

E ponton szeretném felidézni a jĂł Ăśreg Estike emlékét: ugyanerrĂľl a tésztĂĄrĂłl beszélĂźnk, csak aprĂłra formĂĄzva, festék nélkĂźl, halvĂĄny vajszĂ­nĂť megnyilvĂĄnulĂĄsban. Még "bolti", vacak, zacskĂłs vĂĄltozat is létezett, de az eredeti, cukrĂĄszdai bennem kellemes emléket hagyott...

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2011/05/28/ma...