Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Ma a házassági évfordulónk ünneplése van soron....
sponsored links
Igen, nálam ilyenkor torlódás van.
Nekem az összes privát ünnepecském itt van júliusban, 17-18 és 26, ez valamikor anno olyan jópofa ötletnek tûnt, amikor szerveztük az esküvõt, a szülinapom mellé tenni, még viccelõdtem is a férjemmel : legalább nem felejti el egyiket sem.
Késõbb, évek múlva jöttem rá, lehet, hogy ez hülyeség volt ?
Hogy mást egy évben többször is köszöntenek, más évszakokban akár, talán az jobb, merthát engem így egykupacban letud az egész család a köszöntésekkel, és ezzel vége is az ünneplésemnek.
Végül is most már tökmindegy, azért soha nem sírtam emiatt :-))))
/lelki füleimmel hallom, amikor majd ezt olvassák, itt fognak harsogni, hogy mirõl beszélek, amikor én egész évben ünnepelve vagyok általuk, na ja... kivéve, amikor nem... amikor veszekszenek vagy szidnak, mint a bokrot valamiért/
Való igaz nem vagyok se egy mintafeleség, se egy mintaanya, se egy mintaháziasszony, még csak az kéne, milyen unalmas lenne az élet, ha mindig minden rendben menne.
Kell néha egy kis káosz és kavalkád színesítésnek.
Viszonylag jól tolerálják azért ezt, megszokták :-))))
Szerencsém van velük, kaphattam volna rosszabbat is :-)))))
Mindent egybevetve tényleg cuki családom van na, imádom õket.
Az évfordulónk menüje:
Rögtön második fogással indultunk, mert olyan nagy adagot adnak mindenbõl, hogy nem lehet több fogást együltõ helyben megenni, utána meg desszertet és jéghideg üdítõket ittunk, egyrészt a meleg, másrészt a vezetés miatt, én ugye egyáltalán nem iszom alkoholt, viszont jogsim sincs, hát ezért...
Majd este koccintunk az évszámra...
Fogasfilé rántva vegyes salátával, steak burgonyával...
Ponty rántva, ecetes-hagymás krumplisalátával...
Krumplisaláta közelrõl.... nagyon finom volt
Desszert: 1-1 marlenka, az egyik citromos, a másik diós ízesítéssel, egyik jobb volt, mint a másik...
Elfelejtettem lefényképezni, annyira beszélgettünk....
... Hazahozva estére vagy holnapra ebédre, attól függõen éhesek leszünk-e:
... Harcsahalászlé 2 adag
... Hekk roston
... és a "Szálkabár" nevû isteni halbüfé, nem a rózsaszín épület, nem, mellette az alig látszó picike, ami fölött a "zsanuária" felirat látható :
Most pár mondat a helyrõl.
Életemben sokszor jártunk az országban, olykor kedvtelésbõl, olykor, mert a férjemet a munkája valamelyik vidéki városba szólította és akkor én kirándulásképpen vele mentem, ha megtehettem a saját munkám miatt.
Amerre csak jártunk rengeteg éttermet kipróbáltunk, jót, rosszat, közepeset, puccosat, meg kevésbé puccosat, mikor hogy, sokszor ettünk kifejezetten jókat, érdekes módon mindig kevésbé puccos helyen, mert a helyiek jó helyeket ajánlottak, amikor rákérdeztünk.
Köztük halászcsárdákat is.
Életemben 3 olyan helyet ismertem meg az egész országban, ahol csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a halas ételeikrõl. Lehet, hogy van ezeken kívül is persze jó halászcsárda, csak én ott nem voltam, így nem ismerem.
Gondolhatjátok, hogy nagyon jók, ha többször is leutaztunk ezekhez enni, volt, hogy csak direkt egy ebédért.
Megérte, mindig, kivétel nélkül.
De ez a három valami csúcs, a számozás nem a sorrendet jelöli, csak felsorolást, ugyanis mindhárom helyen a lehetõ legjobb ételeket ettük és tapasztalatokat szereztük és többször is, tehát minõségromlás nélkül !!!
És ez nagy szó az éttermek esetében.
1./ Tiszafüredet elhagyva, a Tiszahidakon áthajtva, a Hortobágy felé, a 33-as út mellett, a "Fehér Amur" közvetlenül a Tisza parton, remélem még üzemel, 4 éve már nem jártunk arra, egyrészt csodás környezetben, az asztal mellõl lelátni a vízre, körben beszúnyoghálózva, érdekes módon mindig sok autó parkol elõtte, mindig tele van, na itt aztán bármilyen halászlé jöhet, mi leginkább mindig harcsahalászlét szoktunk enni, tele halhússal, belsõséggel, mint az álom és másodiknak olyan sztrapacskát adnak, de olyat, hogy utána tanácsos egy kicsit sétálni, mert akkora hassal és enyhe rosszulléttel küzdve nem lehet beülni a kocsiba továbbutazni. Legalább háromszor ebédeltünk itt. Édesapámat is elhoztuk egyszer, mert halimádó õ is, élete végéig emlegette.
2./ Szeged elõtt nemsokkal az 5-ös úton található a "Fehértói Halászcsárda", ha Bp. felõl jövünk tanácsos a gyorsaság miatt az autópályán: M5 jönni, majd áttérni balra az M43-as szintén autópályára, ahol az 5-ös út felé jelzést kell figyelni, amikor odaérünk akkor a Budapest felé jelzett irányba lehajtani az 5-ösre és egy egészen picit visszafelé kell menni Budapest felé, majd rögtön jobbra ott a "Fehértói Halászcsárda", ami panzió is egyben. Nagy a forgalma, rengeteg autó, kamionosok, sõt még turista buszokat is láttam, ha tömeg van is, mindig van hely, mert nagy területû, benti több termes étterem és kint a tornácokon - mert "U" alakú az épület - az úgynevezett kerthelyiség része is hatalmas.
Na ezután a bonyolultra sikeredett útleírás után itt is megrendítõen finom a bármelyik halászléfajta, szinte mindegy melyiket rendeljük, csúcsfinom, óriási adagot hoznak, helyben sütött olyan puha bélzetû, ropogóshéjú kenyérrel, hogy majd elájultam a gyönyörûségtõl. Érdemes még kipróbálni a haltepertõjüket lilahagymával és egyéb zöldségekkel a már említett kenyérrel, mint az álom.
Itt fordult velem elõ az elsõ ittlétnél, hogy a halászlé után még kértem én naiv, egy frissen készült rizskochot valami különleges lekváröntettel, amit végül becsomagoltak elvitelre, mert egy falatot nem tudtam enni belõle, na többször ilyen nem fordult elõ, mert már tudtam, hogy nem lehet több fogást megenni, ha kéne még valami a szemünknek, akkor azt el kell vinni, összepakolják szuper csomagolásban. Budapestig is kibírja. Ide még külön leutaztunk a családdal is többször, mert kihagyhatatlan.
3./ és akkor a tatai "Szálkabár", ami nem étterem, hanem inkább halbüfé, a puccos helytõl fényévekre van, de ide nem is a környezetért jönnek az emberek, hanem az ételért.
Eszméletlen finom a halászléjük, itt is bármelyiket lehet kérni és bárhogyan /hallal vagy anélkül, belsõséggel vagy anélkül/, és bármilyen halételük, egészen nagy a választék, minden frissen készül és tûzforrón kerül tálalásra, percekig nem is lehet nekilátni, mert szétég a szánk, de amikor végre mehet, na az fenomenális.
A helyiek ajánlották amikor leköltöztünk, hogy eszünkbe ne jusson máshol halat enni, csak itt, nem bánjuk meg.
Igy is lett, azóta idejárunk elég sûrûn, legtöbbször iszonyú tömeg van /szinte mindig/, ritkán szoktunk beülni, inkább viszem a fazekamat a halászlének, azóta karácsonyra soha nem készítek halászlét, minek, ettõl finomabbat úgysem tudnék, szóval innen visszük haza, a rántott vagy roston sült darabokat is istenien csomagolják-dobozolják.
Azért a 4 év alatt beültünk már párszor és vendégeket is vittünk magunkkal, de még többször csak egyszerûen leszólunk telefonon, leadjuk a rendelést, õk megmondják mennyi idõre menjünk a csomagért, és addigra ott van összekészítve, ezután kb. 10 perc az út a házunkig, tehát ugyanúgy tûzforrón tudom tálalni és már esszük is.
Van olyan vendégük aki Budapestrõl jön le, vagy enni, vagy becsomagoltatni és viszi föl a városba, még ki sem hûl már fent van, mi az az 1 órás út.
Nem csodálom.
Pár kép a halbüférõl, ahol ma degeszre ettük magunkat, és még hoztunk is haza estére vagy holnapra.
...ez a belsõ zárt része... most itt ettünk, mert valamivel hûvösebbnek bizonyult, mint kint a kerthelyiség a 35 fokban, a kerthelyiség ott szemben látható az áttetszõ "falon" túl....
