Látogatás sajtországban
sponsored links
Egy kellemes nap és 100 liter tej története
Januárban volt a szülinapom, megleptem magam egy élménnyel. Bejelentkeztem egy sajtkészítõ workshopra, már régóta kíváncsi voltam, hogyan állítják elõ elsõ számú kedvenceimet. Egy helyi családi vállalkozás hirdette, Nübel sajt néven megtaláljátok, Siófokon és Kaposváron a piacon lehet a termékeiket hétvége felé felfedezni.
Amilyen ügyes vagyok, azért elõzõ nap sikerült rendesen megfáznom meg belázasodnom, egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy otthon maradok. De végül elhessegettem a gondolatot, nincs az az isten, hogy kihagyjam?
Szóval reggel 9-re kellett érkezni, már az elsõ pillanatban tudtam, hogy egy igazán kellemes napnak nézek elébe. Jó meleg volt, gyönyörû egyedi faragott bútorokkal volt berendezve a ház, látszott, hogy igyekeznek a természettel minél nagyobb barátsgában élni az életüket.
Aztán nekiálltunk: Évi elõvarázsolt egy óriási rozsdamenetes fazekat, beleöntöttünk 100 (!) liter tejet és egy liter aludttejet, alaposan összekeverjük és forralni kezdtük.
Megtudtam, hogy van 3 saját tehenük, amiket bértartásban tartanak, de minden nap mennek a tejért, amit persze elõírásszerûen lehûtöttek.
Ezalatt alakult a terülj-terülj asztalkám reggelire: sajtos zsemle, marhamájkrém, kolbász, szalonna, meggyes lepény, lekvárok, természetesen mind házilag készítve.
Meg persze a zöldségek, és hozzá chai-t ittunk. Ez egy indiai fûszeres tea, na, ez volt az, amibe rögtön szerelmes lettem, azóta rengetegszer el is készítettem. Volt benne chili is, méz is, a náthámat egy pillanatra el is felejtettem, elmondhatatlanul jó dolog (nemsokára a blogon is lesz!)
Addigra a tej is elérte a 36 fokot, ekkora mennyiséghez 17 ml oltóenzimet tettünk. Megkérdeztem, ezt hol lehet beszerezni, kiderült, hogy a Magyar Tejkutató Intézettõl, de csak (számomra) óriási kiszerelésben rendelhetõ. Így Évi felajánlotta, hogyha otthon is nekiállnék, majd õ hoz nekem egy adag sajtra valót. Még nem kértem
Ekkor hozzáöntöttünk még 10 l tejet, mikor elkezdett összeállni, egy óriási habverõvel összetörtük,
majd hagytuk, hogy a darabok leüljenek kicsit az aljára. A sárgás savóból 30 l-nyit leöntöttünk róla, 10 l sima vizet hozzákeverve nagyon lassan, 24 perc alatt ismét kicsit felmelegítettük, most 42 fokra, felváltva kevertük.
És el is érkeztünk ahhoz a részhez, mikor mindenki saját sajtot készíthetett. A közben túrószerûre alakult darabkákról ismét lemertük a savót, kisebb-nagyobb lyukacsos formákba nyomkodtuk. A nagyobbakban készült a grillsajt, a kisebbeket mindenki saját ízlése szerint fûszerezte.
Le kellett súlyozni, jól összetömöríteni, idõnként megforgatni. Az enyém bazsalikomos és chilis-fokhagymás lett.
Aztán isteni finom ebédet kaptunk: kandallóban sült húslevest
és házi gnochhit aszalt paradicsomos szósszal, természetesen saját sajttal (ezt azóta már itthon is elkészítettem, recept itt).
Én sikeresen annyira teleettem magam, hogy percekig csak pihegtem és ömlött rólam a víz
Amíg ettünk, a savót ismét felforraltuk, most 95 fokra, ekkor elkezdett feljönni a zsendice, az én abszolút kedvencem a tetejére (itt már tettem róla említést, fõztem is vele). Lemertük, kitettük hûlni. Ezután következett pár ek citromsav, amitõl az orda kezdett feljönni, ezt is leszedtük szûrõvel.
A nagyobb adag lesúlyozott sajtgurikákból kétcentis lapokat vágtam (igen, én! ),
ezeket a visszamaradt folyadékban addig fõztük, míg feljöttek a tetejére.
Kiszedtük hûlni, ez lett a grillsajt.
Ezzel a nap végére is értünk, azt hiszem az igazi tejbõl mindent kihoztunk, amit lehetett
A hangulat nagyon jó volt egész nap, nem tudom másként kifejezni, hogy egy nagyon kellemes napom volt, mosolyogva mentem haza. Az idõ szép volt, a többi résztvevõvel sokat beszélgettünk, a ?munka? rész inkább tûnt szórakozásnak.
Ja, és a végén abból a rengeteg tejtermékbõl vihettünk is haza, a sajtokat én érleltem fél napig sóoldatban, utána három hétig a konyhában. Ilyenek lettek:
Azt hiszem, ez volt az egyik legjobb szülinapi ajándékom
Ha tetszett ez az írás, csatlakozz hozzám a Facebookon is további receptekért, tippekért, érdekességekért!
Januárban volt a szülinapom, megleptem magam egy élménnyel. Bejelentkeztem egy sajtkészítõ workshopra, már régóta kíváncsi voltam, hogyan állítják elõ elsõ számú kedvenceimet. Egy helyi családi vállalkozás hirdette, Nübel sajt néven megtaláljátok, Siófokon és Kaposváron a piacon lehet a termékeiket hétvége felé felfedezni.
Amilyen ügyes vagyok, azért elõzõ nap sikerült rendesen megfáznom meg belázasodnom, egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy otthon maradok. De végül elhessegettem a gondolatot, nincs az az isten, hogy kihagyjam?
Szóval reggel 9-re kellett érkezni, már az elsõ pillanatban tudtam, hogy egy igazán kellemes napnak nézek elébe. Jó meleg volt, gyönyörû egyedi faragott bútorokkal volt berendezve a ház, látszott, hogy igyekeznek a természettel minél nagyobb barátsgában élni az életüket.
Aztán nekiálltunk: Évi elõvarázsolt egy óriási rozsdamenetes fazekat, beleöntöttünk 100 (!) liter tejet és egy liter aludttejet, alaposan összekeverjük és forralni kezdtük.
Megtudtam, hogy van 3 saját tehenük, amiket bértartásban tartanak, de minden nap mennek a tejért, amit persze elõírásszerûen lehûtöttek.
Ezalatt alakult a terülj-terülj asztalkám reggelire: sajtos zsemle, marhamájkrém, kolbász, szalonna, meggyes lepény, lekvárok, természetesen mind házilag készítve.
Meg persze a zöldségek, és hozzá chai-t ittunk. Ez egy indiai fûszeres tea, na, ez volt az, amibe rögtön szerelmes lettem, azóta rengetegszer el is készítettem. Volt benne chili is, méz is, a náthámat egy pillanatra el is felejtettem, elmondhatatlanul jó dolog (nemsokára a blogon is lesz!)
Addigra a tej is elérte a 36 fokot, ekkora mennyiséghez 17 ml oltóenzimet tettünk. Megkérdeztem, ezt hol lehet beszerezni, kiderült, hogy a Magyar Tejkutató Intézettõl, de csak (számomra) óriási kiszerelésben rendelhetõ. Így Évi felajánlotta, hogyha otthon is nekiállnék, majd õ hoz nekem egy adag sajtra valót. Még nem kértem
Ekkor hozzáöntöttünk még 10 l tejet, mikor elkezdett összeállni, egy óriási habverõvel összetörtük,
majd hagytuk, hogy a darabok leüljenek kicsit az aljára. A sárgás savóból 30 l-nyit leöntöttünk róla, 10 l sima vizet hozzákeverve nagyon lassan, 24 perc alatt ismét kicsit felmelegítettük, most 42 fokra, felváltva kevertük.
És el is érkeztünk ahhoz a részhez, mikor mindenki saját sajtot készíthetett. A közben túrószerûre alakult darabkákról ismét lemertük a savót, kisebb-nagyobb lyukacsos formákba nyomkodtuk. A nagyobbakban készült a grillsajt, a kisebbeket mindenki saját ízlése szerint fûszerezte.
Le kellett súlyozni, jól összetömöríteni, idõnként megforgatni. Az enyém bazsalikomos és chilis-fokhagymás lett.
Aztán isteni finom ebédet kaptunk: kandallóban sült húslevest
és házi gnochhit aszalt paradicsomos szósszal, természetesen saját sajttal (ezt azóta már itthon is elkészítettem, recept itt).
Én sikeresen annyira teleettem magam, hogy percekig csak pihegtem és ömlött rólam a víz
Amíg ettünk, a savót ismét felforraltuk, most 95 fokra, ekkor elkezdett feljönni a zsendice, az én abszolút kedvencem a tetejére (itt már tettem róla említést, fõztem is vele). Lemertük, kitettük hûlni. Ezután következett pár ek citromsav, amitõl az orda kezdett feljönni, ezt is leszedtük szûrõvel.
A nagyobb adag lesúlyozott sajtgurikákból kétcentis lapokat vágtam (igen, én! ),
ezeket a visszamaradt folyadékban addig fõztük, míg feljöttek a tetejére.
Kiszedtük hûlni, ez lett a grillsajt.
Ezzel a nap végére is értünk, azt hiszem az igazi tejbõl mindent kihoztunk, amit lehetett
A hangulat nagyon jó volt egész nap, nem tudom másként kifejezni, hogy egy nagyon kellemes napom volt, mosolyogva mentem haza. Az idõ szép volt, a többi résztvevõvel sokat beszélgettünk, a ?munka? rész inkább tûnt szórakozásnak.
Ja, és a végén abból a rengeteg tejtermékbõl vihettünk is haza, a sajtokat én érleltem fél napig sóoldatban, utána három hétig a konyhában. Ilyenek lettek:
Azt hiszem, ez volt az egyik legjobb szülinapi ajándékom
Ha tetszett ez az írás, csatlakozz hozzám a Facebookon is további receptekért, tippekért, érdekességekért!