Sok szĂśveget nem fĂťznék ehhez a bejegyzéshez. A lĂĄngost mindenki ismeri, fĂľleg azok, akik gyerekkorukban a rekkenĂľ hĂľségben naponta ilyet uzsonnĂĄztak fokhagymĂĄs vizes kencével a tetején, miutĂĄn az anyukĂĄjuk kétĂłrĂĄnként kirĂĄngatta Ăľket a vĂĄrosi strand gyerekvizes medencéjébĂľl, hogy leszĂĄrongassa a gyermek frissen nĂľtt haluszonyait. MiutĂĄn ez alĂłl én sem voltam kivétel, Ă­gy hĂĄt fĂľként a strandos lĂĄngost ismertem, de ehhez képest mit sem vĂĄltozott a felnĂľttkori piacos lĂĄngos, még az ĂĄra is maradt, csupĂĄn két nullĂĄt kell a végére Ă­rni. 

Aki tud kelttésztĂĄt készĂ­teni és sĂźtĂśtt mĂĄr fĂĄnkot, annak ez nem jelent ĂşjdonsĂĄgot. AlapvetĂľen azonban Limara receptjét néztem, talĂĄn azért, mert magam is lĂĄttam, hogyan dolgozik a kelttésztĂĄval. A forma és a fokhagymĂĄs szĂłsz Maimoni Ăśtlete (kefĂ­res lĂĄngosként), a kencét egy kicsit megvĂĄltoztattam, adtam hozzĂĄ fehérbort és ...

Folytatás a blogon ... dallacucina.freeblog.hu/archives/2011...