LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK: SZÁNALOM
sponsored links
Szánalom. Egy szó, ami többféle jelentéssel bír, és ez a jelentés attól függ milyen az élethelyzet, amelyben vizsgáljuk. Szánalmas az, aki kicsinyes, rosszindulatú, bosszúálló, féltékeny, irigy. De szánalmat érzünk akkor is, ha valakit megsajnálunk. De van, amikor a legkevésbé sem kell mások szánakozása, legyünk bármilyen bajban?
?A szánalom megköti az embert, leigázza, rabságba ejti.?(Ioan Slavici)
?A szánalom megöl, gyengeségünkben csak még gyöngébbé tesz. A szánalom: a mézesmázossá lett baj, megvetés a gyöngédségben vagy gyöngédség a sértésben.?(Balzac)
?Az emberi szörnyetegek élete sivár. Egyetlen, megszállott vágy hajtja õket, minden más csak annyira fontos, amennyire hozzájárul a vágy kielégítéséhez. Az emberi érzések oly lassan mosódnak ki lelkük szövetébõl, hogy szinte már csak akkor vesszük észre hiányukat, amikor teljesen eltûntek. A lélek nem hal el, amíg él a test. Rohamok kísérik a lélek haláltusáját: érzelgõsség, szánalom, túlzott erkölcsi érzékenység, felesleges és esztelen hõsiesség.?(Roderick Anscombe)
?A szánalom gyilkos érzelem. Annál csak a vak gyûlölet és talán a szerelem veszélyesebb.?(Laurell Kaye Hamilton)
?Létezik az a pillanat, amikor az ember megtehet valamit, és övé lehet a boldogság, ez a pillanat eltarthat néhány napig, olykor néhány hétig, legfeljebb néhány hónapig, de csak egyszer, egyetlenegyszer fordul elõ, és ha az ember késõbb vissza szeretne térni ehhez a pillanathoz, az egyszerûen lehetetlen, nincs már helye a lelkesedésnek, a hitnek és a bizalomnak, marad a csendes beletörõdés, a kölcsönös, szomorú szánalom, a haszontalan, de biztos tudás, hogy valami megtörténhetett, létrejöhetett volna, de egyszerûen méltatlannak bizonyultunk az adományra.?(Michel Houellebecq)
?A szánalom nem segített senkin, aki pedig hagyta, hogy magukkal ragadják az érzelmei, az csak közelebb került a szakadék széléhez.?(A. M. Jenkins)
?Ha sajnálkozunk, még mindig ketten vagyunk; a szánalom még mindig megosztottság. De van a kapcsolatoknak egy olyan magasságuk, ahol a hálának, szánalomnak nincs értelme többé. Itt már úgy lélegzik az ember, mint egy kiszabadult rab.?(Saint-Exupéry)
?Az emberek valahogy restellik kimutatni a jóságukat, mintha az valami szégyellni való emberi gyengeség lenne. Az emberek erõseknek akarnak látszani, mint akik nem ismerik a kételyt és a megalázónak vélt szánalmat, holott talán éppen az önmagunk iránti kétely és a mások iránti szánalom a legfõbb emberi erõ.?( Jevtusenko)
?Jóság és tapasztalás, gyakorlat és szánalom eszközök csak, melyekkel szívünket idõnként fegyelmezni tudjuk; de a szándék alján, mely lépteinket igazítja, él egy hatalmasabb parancs is, melynek igézõ erejét nem lehet büntetlenül ingerelni.?(Márai Sándor)
?A szánalom (...) a szerelem leggonoszabb ellensége: ha gyûlöltem volna, talán remélhettem volna, hogy egyszer majd megszeretem. De nem gyûlöletet, hanem... szánalmat éreztem, s így tudtam, hogy soha nem lesz bennem iránta más érzés, mint az eltávolító hidegség és iszony.?(Alberto Moravia)