Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK: ELVÁRÁSOK
sponsored links
Mindannyiunknak vannak elvárásai: önmagunkkal-, egymással-, az élettel-, a világgal-szemben. Ezen elvárások teljesítése persze nem mindig könnyû feladat, de legalább arra sarkall bennünket, hogy szebbé, és jobbá varázsoljuk az életünket. Minél több elvárásnak képesek vagyunk megfelelni, annál elégedettebbek lehetünk. Persze a túlzott elvárások ellen harcolni kell- ellenkezõ esetben számos testi-lelki problémával kell szembesülnünk ? ami ugye nem hiányzik senkinek?
?Mikor elkezdtem írni, azt mondták: ha befejezem a könyvem, valaki leszek... Mikor befejeztem a könyvem, azt mondták: ha már legalább három kötetem lesz, elismert leszek... Mire három könyvem lett, azt mondták: ha annál a kiadónál írok majd, hatalmas leszek... Mire annál a kiadónál írtam, azt mondták: gyõztél, ha már ismernek... Mire megismertek, azt mondták: megöregedtél. Köszönöm nekik, hogy megtanulhattam: ahogy nõ az ember, vele együtt a kihívás és az elvárás is fokozódik.?(Csabai Márk)
?Ha fölfokozott vágyaink vannak, akkor tudhatjuk: rengeteg kudarc fog bennünket érni. Ez szorongással tölthet el bennünket, és nem szívesen látjuk be, hogy kudarcra ítéltük magunkat. A boldogság kulcsa ugyanis az alacsony elvárás, a kevesebbel való megelégedés, a választási szabadságunk önmagunk általi tudatos korlátozása, a döntéseink melletti elkötelezõdés, a jelenlegi életünk megbecsülése, és a hála amiatt, ami már a miénk.?(Pál Ferenc)
?A szeretetkapcsolattól nem idegen az, hogy elvárások is vannak benne, de közben - bár ez egy paradoxon - lehet ezzel együtt föltétel nélküli is. A szeretetemnek ugyanis lehet, hogy nincs föltétele, de a kapcsolatnak van. Hogy egy kapcsolat lényegileg az lehessen, ami, ahhoz bizonyos föltételeknek teljesülniük kell. A házasság keretein belül az elvárás például így fogalmazódhat meg: elvárom tõled azt, hogy hûséges akarj lenni hozzám, és keressük közösen a megoldásokat, ha valami nehézség adódik. Ha a szerelem vagy a szeretet nevében elhitetjük egymással, hogy a kapcsolatunkban egyáltalán nincsenek elvárásaink, akkor sajnos ámítjuk a másikat és önmagunkat is. Ha a kapcsolat föltételeit kölcsönösen megteremtettük, lehetõséget biztosítottunk a feltétel nélküli szeretethez.?(Pál Ferenc)
?Ahol van szeretet, ott nincs követelés, nincs elvárás, nincs függõség. Nem követelem tõled, hogy tégy boldoggá; a boldogságom nem benned leledzik. (...) Kötõdés nélkül élvezem a társaságodat. Amit valóban élvezek, az nem te vagy; az a valami mindkettõnknél nagyobb. Valami, amit felfedeztem, egyfajta szimfónia, egyfajta zenekar, amely egy melódiát játszik a jelenlétedben. De amikor elmégy, a zenekar akkor sem áll le. Amikor valaki mással találkozom, a zenekar egy másik melódiát játszik, amely szintén csodálatos. És amikor egyedül vagyok, akkor is tovább játszik. Ez jelenti a felébredést.?(Anthony de Mello)
?Ha igazán szeretünk valakit, akkor nincs más választásunk, mint hinni, bízni és remélni, hogy szeretetünk viszonzásra talál. De tudnunk kell, erre nincs semmi garancia vagy biztosíték. Ha az ember addig halogatja, hogy szeressen, míg meg nem bizonyosodik róla, ugyanazt a szeretetet vissza is kapja-e, akkor örökké várhat. Ha szeretetébe bármiféle konkrét elvárás vegyül, elõbb vagy utóbb csalódni fog, hiszen nem valószínû, hogy bárki is maradéktalanul ki tudja elégíteni minden igényét, még akkor sem, ha nagyon szereti õt.?(Leo Buscaglia)
?A barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. Örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. A barátság benned van, belõled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.?(A. J. Christian)
?A barátságban nincs elvárás, így hát nem is lehet csalódni: barátság az, amikor két lángnyelv együtt lángol, amikor két fáklya fénye összeadódik.?(A. J. Christian)
?Az elvárás mindig nyomasztó, de sosem fogsz megszabadulni tõle.?(Andrea Cremer)
?Nézd meg magadat ajándékozás közben. Hogy is mondtad? Érdek és elvárás nélkül adsz, nem vársz viszonzásul ajándékot, mert neked a másik öröme az öröm... igen, te valóban nem ajándékot vársz viszonzásul, hanem a másik ember örömét. S ez talán még rosszabb, mint ha egy vázát vagy nyakkendõt kérnél cserébe, mert azt az embert, akinek meglepetést szeretnél szerezni, belekergeted a hazugságba. Hiszen mi is történik? Odaadod a csomagot, és lesed, hogy mennyire örül az ajándékodnak. Még mondani is szoktad: "Nyisd már ki, hadd lássam az arcodat!" A szerencsétlennek azonnal görcsbe rándul a gyomra, és miközben a csomagot bontogatja, lehajtott arcán már a mosolyt gyakorolja, mert tudja, hogy meg kell felelnie az üzletnek: ajándékot adtál, amiért neki cserében örülnie kell. (...) Az örömszerzés csodáját tönkreteszed az öröm elvárásával.?(A. J. Christian)
?Az is irreális elvárás a megcsalt fél részérõl, hogy a harmadik fél iránt érzett érzések azonnal váljanak köddé, és a hûtlenkedõ ugyanúgy szeresse õt, mint korábban. A viszony befejezése nem jelenti azt, hogy egy csapásra megszûnnek a harmadik iránti érzések is. Az állandó partner ilyenkor tulajdonképpen attól fél, hogy soha nem fog tudni megbízni a másikban.?(Alfons Vansteenwegen)
?Az Elvárás Törvénye arra tanít bennünket, hogy amire összpontosítunk, az növekszik. A problémák elleni küzdelem csak erõsíti õket, mert energiát ad nekik. Tehát a megoldásra kell a figyelmünket irányítani, nem a problémára.?(Dan Millman)
?Kérdezzük meg az emberektõl, hogy mit akarnak az élettõl. A válasz egyszerû. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.?(Grace klinika c. film)
?Minden morál, minden elvárás, minden szokás, minden illem és nevelés hamis, ha nem arra tanít meg, hogy a döntõ pillanatokban hallgass a saját szívedre. A saját lelkiismereted hangjára. Senki másra, mert lehet, hogy aki jót akar, az sem tesz jót neked. Az utolsó idõkben egyetlen mestered maradt: a saját szíved! Minden könyv, minden tanács és nevelés érvénytelen. Csakis a szíved súgja - ha meghallod még a hangját -, hogy mit tegyél.?(Müller Péter)