LÉLEKÁPOLÓ GONDOLATOK : DÖNTÉS
sponsored links
Sok olyan helyzet van az ember életében, amikor nagyon nehéz döntenie. Helyzetek, amikor bárhogy is dönt, nem lesz tökéletes a megoldás, ott marad az a mindennapokat megkeserítõ kétely: vajon nem lett volna mégis jobb a másik alternatívát választani. Vannak dolgok, amelyeket végérvényesen elrontunk egy-egy elhamarkodott állásfoglalással, de a túl sokáig tartó hezitálás sem célravezetõ, hiszen kámforrá válhat a lehetõség. Most Kedves Olvasó ? rajtad áll vagy bukik, miképp döntesz: megtisztelsz azzal, hogy átbogarászod az összegyûjtött gondolatokat, vagy száguldasz tovább. Bízom abban, hogy itt maradsz ? mert számomra ez lenne a legjobb.
?Dönts! Adj lendületet az életednek. (...) Ha nem döntesz, majd mások döntenek a sorsodról.?(Ruediger Schache)
?Minden egyes döntésünkkel, minden lélegzetünkkel kinyitunk ajtókat, sok másikat meg bezárunk. A legtöbbször észre sem vesszük.?(Douglas Adams)
?Ha úgy döntesz, hogy nem döntesz, már azzal is döntöttél.?(Rush)
?Szerintem unalmas állandóan azon sírni, hogy mekkora katasztrófa az életed. Nem az. Minden döntés és tettek kérdése. A semmibõl is épülhet köréd egy világ, amiben eddig nem is hittél. (...) Hosszú folyamat, olyan, ami megdolgoztat. Néha fájni fog, talán annyira egyedül fogod érezni magad, mint még soha, de akkor majd jön valaki, aki megmutatja, hogy nem is vagy olyan nagyon egyedül. Hogy más is azon megy keresztül, amin te. Más is elfelejti, hogy van miért menni tovább, leginkább azért, hogy megéld magad.?(Oravecz Nóra)
?A dolgok eredménye és jelentõsége nem tõlünk függ: a mi dolgunk nem lehet más, mint a döntés pillanatában elhatározni, hogy a nehéz és talán kockázattal járó utat, vagy a visszavonulás biztonságosabb alternatíváját választjuk-e.?(Baktay Ervin)
?Egyszerûen el kell határozni, hogy az iránytû, amivel kijelöljük, hogy merre menjünk, az ne a félelem legyen. Ne kelljen már menekülni. El kell kezdeni az iránytût a vággyal összekötni! Azt csinálom, amit akarok, és nem tart vissza a félelem.?(Feldmár András)
?A szabadságot az adja meg, amikor felismerem, hogy lehetõségeim vannak. Mondjuk hazudni magamnak, vagy nem. Felismerem, hogy semmi sincs rám kényszerítve. Én döntök. Ez a szabadság.?(Csernus Imre)
?Csak el kell határoznod, hogy megteszed, és aztán megtenni.?(Gillian Flynn)
?Senki sem lehet boldog addig, amíg más emberek vagy események áldozatának érzi magát. Nagyon fontos megértenie, hogy az ember mindig maga dönt az életérõl, bárhogyan alakul is. (...) A saját életének maga az igazgatója. Ön a parancsnok.?(Laurent Gounelle)
?Döntés kérdése minden. Az is, hogy mosollyal, hálával és hittel felvértezve indulsz neki az életnek, avagy sem.?(Oravecz Nóra)
?Néha ott van elõtted az ajtó, mindössze annyit kell tenned, hogy kinyitod és megnézed, mit rejt.?(Nora Roberts)
?Egy kedves pszichológus ismerõsömtõl õrzök egy fontos mondatot. Ha valaki már huszonötödször mondta el neki, hogy mennyire szerencsétlen, és mennyire beleragadt egy helyzetbe, amibõl nem tud kikeveredni, akkor is végighallgatta, majd azt kérdezte tõle: "Mondd csak, és ez jó neked?" Ez egy nagyon egyszerû és fontos kérdés, mert általa ráláthatsz, hogy ezt a kört már tucatszor lefutottad, ezért érdemes lenne valamit kezdeni magaddal - nem a másikkal, nem a világgal! -, különben egy életen át toporoghatsz egy helyben.?(Pál Ferenc)
?Van pár dolog az életben, amit se irányítani, se megváltoztatni nem tudsz, élned kell vele. Miénk a döntés, hogy feladjuk vagy folytatjuk tovább.?(Nick Vujicic)
?Nem számít, mennyi ideje haladunk egy bizonyos irányba, a szegénység, a sikertelenség vagy bármi más felé, nem kell sok az útirány megváltoztatásához. Ez attól függetlenül is megtörténhet, hogy mennyi ideje tértünk le az útról. Nincs olyan, hogy túl késõ. Olyan ez, mint az óceánjáró. Talán sok helyen van szükség a megálláshoz, de nem az irányváltoztatáshoz. Néhány fok a kormánykeréken, és néhány kilométeren belül teljesen új útvonalra térünk.?(Richard Templar)
?Volt egyszer egy falubolondja, aki, amikor egy tízcentes és egy ötcentes közötti választás lehetõségét nyújtották neki, habozás nélkül az ötcentest választotta, a nézõk nagy mulatságára. Egyszer megkérdezte tõle valaki, hogy ennyi idõ után hogy lehet olyan bolond, hogy még mindig az ötcentest választja. A falubolondja ezt felelte: "Szerinted, ha egyszer is a tízcentest választottam volna, adtak volna valaha is még egyszer esélyt nekem?"?(Daniel Dennett)