A néphit szerint Luca estéje leginkĂĄbb a boszorkĂĄnyok ideje volt. MikszĂĄth Ă­gy Ă­rt errĂľl: "A juhĂĄszbojtĂĄrok hozzĂĄfogtak a Luca-szék faragĂĄsĂĄhoz, a kocsisok keresztet pingĂĄltak fokhagymĂĄval az istĂĄllĂł-ajtĂłkra, a gonosz boszorkĂĄnyok hatĂĄsa ellen, mi gyerekek pedig remegve néztĂźk: hogyan esteledik, s mint veszik ĂĄt az éjt hatalmukba a tĂźzes seprĂľ szĂśrnyetegei." (A jĂł palĂłcok - GalĂĄndĂĄné asszonyom)

A téli idĂľszak legfĂľbb gonoszjĂĄrĂł napja Luca napja, ezért a boszorkĂĄnysĂĄg elleni védekezés egyik formĂĄja a zajkeltés volt. Így e naphoz is kĂśtĂľdĂśtt az alakoskodĂĄs. Fehér lepelbe ĂśltĂśzĂśtt, arcukat belisztezĂľ legények (néhol lĂĄnyok is) jĂĄrtĂĄk a fonĂłkat, a hĂĄzakat és ijesztgették a lĂĄnyokat, de volt, ahol a gyerekeket, de még a tyĂşkokat is. SĂśprĂťt vagy meszelĂľt is vittek magukkal, mĂ­melték a meszelést, sĂśprést, a hĂĄziak arcĂĄt ...