MĂĄr tĂśbb, mint hĂĄrom hete megvolt a mĂťtét, de még mindig félĂĄrbĂłccal vagyok. A konyhĂĄban sem igen tĂźsténkedek. BĂĄr néha ott vagyok, nagy virgoncan csinĂĄlok ezt-azt, de aztĂĄn meg gyĂľzĂśm Ăśsszeszedni magam. De most hétvégén "muszĂĄj" volt egy kicsit konyhĂĄznom.

Ferencék ezen a héten tĂĄboroznak a lovasokkal. HétfĂľre az ebédet Ăľ akarata elkészĂ­teni, méghozzĂĄ lehetĂľleg Cey-Bert RĂłbert kĂśnyve - a HonfoglalĂĄskori magyar konyha - szellemében. A kĂśnyv szĂłhasznĂĄlata nyomĂĄn egy ĂĄldosra és egy mézelényre gondolt. Áldosnak Cey-Bert a gulyĂĄslevesre emlékeztetĂľ fĂťszeres gazdag leveseket nevezi, melyek a maguk korĂĄban ĂĄldozati ételként kerĂźlhettek a fejedelem, a vezérek asztalĂĄra. A mézelény pedig durva kĂśzelĂ­téssel édességnek, sĂźteménynek mondhatĂł. Egy kicsit ĂśtleteltĂźnk rajta, és kialakult a konkrét elképzelés. Én vĂĄllaltam a mennyiségek meghatĂĄrozĂĄsĂĄt és a ...

sponsored links