Csak reménykedem benne, hogy jellegzetes és Ăśnkéntelen kis sikkantĂĄsomat, ami elĂľtĂśr belĂľlem, ha meglepĂľ, vĂĄratlan helyzetbe kerĂźlĂśk, nem hallattam azon a mĂĄrciusi napon, amikor meglĂĄttam a Notting Hillen A Boltot. Pedig akĂĄr egy tisztességesebb sikolyt is megérdemelt volna a hely, sĂľt, késĂľbb néhĂĄny kĂśnnycseppet is, amit akkor kellett volna elhullatnom, amikor elhagytam az objektumot, és Ăşgy éreztem, hogy én ott még napokig, hetekig tudnék Ăźlni azon a kényelmetlen, mély kanapén, amit a hozzĂĄm hasonlĂł gasztrobolondoknak helyeztek el a bolt kĂśzépsĂľ helyiségében.

BarĂĄtnĂľm, aki nem elkĂśtelezett hĂ­ve - de nem is ellensége persze - a szakĂĄcskĂśnyveknek, tĂźrelmesen ĂźldĂśgélt mellettem egy darabig, nézte, ahogy egyik kĂśnyvet leteszem, mĂĄsikat kézbe fogom, nyakamat kitekerve olvasom a kĂśnyvek gerincén a cĂ­meket, és néha, egy-egy nagyon érdekes cĂ­m lĂĄttĂĄn sĂłvĂĄrogva-kĂśnyĂśrĂśgve nézek rĂĄ. IdĂľnként biztatott is, hogy vegyem meg egyiket vagy mĂĄsikat, de aztĂĄn hamar belĂĄttuk, hogy szerény kézipoggyĂĄszunkba, amivel Londonba érkeztĂźnk, nem fog ...

Folytatás a blogon ... fakanal.freeblog.hu/archives/2012/01/...