Libát eszünk, nem éhezünk
sponsored links
Az az igazság, hogy a Márton nap azóta az egyik kedvenc mini ünnepem, amióta R2r ovis lett. Az elsõ évben szívbajt kaptam, hogy a lámpás felvonulás végén libazsíros, lilahagymás kenyérrel és ovis teával láttak vendégül a kedvenc ovónénik és dadusok. Libazsír és fehér kenyér az én biokoszton nevelt fiacskám hasába?! Szerencsére az elsõ alakalom után rájöttem, hogy ez azért elég jó dolog. 1/2 5-kor, amikor elkezdõdik az ünnepség, már elkezd sötétedni. Az egyik óvónéni elmeséli Szent Márton történetét, a gyerekek elõadnak néhány Márton napi libaságot, majd elkezdõdik a lámpás vonulás körbe az udvaron. Ilyenkorra már teljes a sötétség, csak a kis lámpások világítanak a gyerekek kezében és az út mentén. Az egész annyira sziruposan cuki, hogy a végén csakis zsíros kenyérrel lesz kerek. Ma már Leo is két kézzel tömte magába a zsíros kenyeret. Õ a pirosarannyal díszítettet választotta.
Mivel az ünnep az ovis felvonulással belopta magát az életünkbe, itthon is mindig van libás étel Márton napkor. Egész libát nem, de májat, combot vagy mellet szívesen készítek bármikor. A libamell sütéséhez nem használok sütõt, szerintem tökéletesre lehet készíteni serpenyõben is, csak a megfelelõ hõmérsékletre kell figyelni. Ehhez persze nem árt, ha van egy jó serpenyõ, ami kellõen felforrósodik és jól tartja a hõt. Így lesz belül rózsaszín és puha, kívül pedig kérges és ropogós a hús. Ahogy kell.
Rozé libamell paszternék pürével
A mell bõrös részét bevagdosom ügyelve rá, hogy a húsba ne vágjak bele. Sózom, borsozom - gyakran ennyi ...