Az Ăśtletet a Pastrami étlapjĂĄrĂłl csentem, és egy aszĂşban fĂľtt, vanĂ­liĂĄs aszaltfĂźge-mĂĄrtĂĄssal egészĂ­tettem ki. Az aszĂş mellett a nemzeti érzelmek és a hétvégi LibamĂĄjfesztivĂĄl miatt dĂśntĂśttem - eredetileg konyakos fĂźgemĂĄrtĂĄssal képzeltem el, de most a hungarikumok hasznĂĄlatĂĄn volt a hangsĂşly.

Mivel csak lĂĄttam az étlapon, és sosem kĂłstoltam, volt bennem némi bizonytalansĂĄg a végeredményt illetĂľen, ez az oka példĂĄul annak, hogy csak mutatĂłba szĂłrtam cukrot a tetejére, de megkĂłstolva bĂĄtran ĂĄllĂ­thatom, hogy elbĂ­rt volna egy vastagabb karamellbevonatot, ez esetben egy kissé fanyarabb mĂĄrtĂĄssal lenne igazĂĄn tĂśkéletes. Majd legkĂśzelebb... KorĂĄbban nem volt sok alkalmam libamĂĄjjal kĂ­sérletezni: az ilyen ĂĄrkategĂłriĂĄjĂş alapanyagokat csak kĂźlĂśnleges alkalmakra, célirĂĄnyosan szoktam venni. ÁltalĂĄban egyben sĂźtĂśm és zsĂ­jĂĄban, hidegen esszĂźk, mivel ez a leggazdasĂĄgosabb felhasznĂĄlĂĄsi formĂĄja. Viszont annĂĄl nagyobb ĂśrĂśmĂśt okozott, hogy végre kiprĂłbĂĄlhattam belĂľle mĂĄs ételeket is.

HozzĂĄvalĂłk:...

Folytatás a blogon ... ketcicakonyhaja.blog.hu/2011/05/18/li...