MĂĄtĂłl van ez a dolog a VĂĄrban. RitkĂĄn ajĂĄnlok programot, és most is csak azért teszem, mert nagyon de nagyon egyetértek az Ăźzenetével. Azt ĂĄllĂ­tjĂĄk ugyanis a szervezĂľk, hogy libamĂĄjat nem csak étteremben lehet enni, és nem feltétlenĂźl csak Ăźnnepnapokon.

Nehéz persze azt ĂĄllĂ­tani, hogy libamĂĄj holnaptĂłl mindenki asztalĂĄra kerĂźlhet, mert nyilvĂĄn errĂľl nincs szĂł, de sokkal tĂśbben megengedhetnék maguknak mint azt gondoljĂĄk.

Én, tĂśredelmesen be kell valljam, libamĂĄjon nĂľttem fel. Nem azért, mert ezresekkel volt kitĂśmve a nagypĂĄrna, hanem azért, mert kecskeméti barĂĄtaink, akiknek itt a fĂľvĂĄrosban (Rupp-hegyen) volt vikkendhĂĄzuk, (igen akkoriban Ă­gy mondtĂĄk) egész évben szĂĄllĂ­tottĂĄk nekĂźnk a pecsenye libamĂĄjat, ami nem azonos a hĂ­zottal, ez kisebb, és jĂłval olcsĂłbb mint hĂ­zott tĂĄrsaié, csak éppen kapni nem lehet(ett) SzĂłval bĂĄr Mami is jĂĄrt piacra, soha nem kapott pecsenyeliba mĂĄjat, MamĂłka és PapĂłka viszont dobtak egy telefont, na persze nem mobilt, hogy mennyit kérĂźnk, és vettek nekĂźnk a piacon, majd szorgalmasan felvezették a ZasztavĂĄval, némi hĂĄj kĂ­séretében. Mami pedig megfontoltan, alaposan kellĂľ szakértelemmel megsĂźtĂśtte. Semmi rafinĂĄlt mĂłdszert nem alkalmazott, bĂĄr ma a mĂłdszert inkĂĄbb konfitĂĄlĂĄsnak hĂ­vnĂĄk. A sĂźlt libamĂĄj zsĂ­rjĂĄban a legkedvesebb tĂ­zĂłraink és ...

Folytatás a blogon ... kajapiazongora.blog.hu/2012/06/01/lib...