Leírjam vagy ne írjam?

2011-09-25

sponsored links


Minden valamire való gasztrofan konyhájában történtek már érdekes, hátborzongató, méregkeverésre hajazó események, amiknek jobb a konyha biztos keretei és négy fal között maradniuk. Most én is hozok nektek egy ilyen történetet. Nem tudom, hogy lett az, ami, de az lett, annak ellenére, hogy kételkedtem a sikerben.
Kezdjük az elején: vadas zsemlegombóccal. Ez volt a terv. Élénken él bennem a régi menzás vadasok spagettivel tálalt utánozhatatlan és zseniálisan finom emléke. Hát, enyhén szólva nem jött össze:(. Megnéztem néhány receptet az interneten, majd ki lettem zavarva a gép elõl, úgyhogy csak magamra hagyatkozhattam. Fogtam 2 sárgarépát, fél zellert és egy fehérrépát és lereszeltem. Felapróztam egy hagymát is, és feltettem egy kis olajban pirulni. Ebbe ment bele a zöldség. Az fõdögélt egy kicsit, majd felöntöttem vörösborral, olyan 3 dl-rel, meg még mellé öntöttem 8 dl vizet is, gondolván, úgyis elfõ majd. Közben 5 szelet sertéshusit (mert nem szeretem a marhát) elõsütöttem sóval, borssal. Ezt is beletettem a forró mártásba, sóztam, borsoztam, majd jó másfél órát fõztem. Jaj, majdnem kifelejtettem, hogy mustárt is tettem bele, 3 teáskanálnyit. Mikor már jól megpuhult a husi, akkor pedig a nagy mumus, rántást kellett csinálnom. Jelentem, még mindig nem tudok:(. Az történt, hogy kis olajba raktam egy púpos evõkanál lisztet, összekevertem, majd felöntöttem még két deci vörösborral, összekevertem ezt is, hááát...szóval olyan állaga lett mint a fagyinak, csak ugye meleg volt. Belekevertem 1 pohár tejfölt, gondolván, úgysem lehet rosszabb. Hát lett. És aztán ez a trutymó ment bele a ...

Folytats a blogon ... mivanlina.blogspot.com/2011/09/leirja...

sponsored links

Keres?s