HĂĄt ennek is eljĂśtt az ideje: Ă­me, az elsĂľ sajĂĄt készĂ­tésĂť szappanjaink.

RégĂłta foglalkoztatott a szappankészĂ­tés gondolata, de még régebben a lĂşgtĂłl valĂł "félelem".

Gyermekkori emlék, hĂĄla Istennek csak hallĂĄsbĂłl ismert tĂśrténet.

Akkor még az Asszonyok otthon fĂľzték a szappant, minden ( vagy sok ) hĂĄztartĂĄsban volt otthon lĂşg, nĂĄlunk is. Volt rajta felĂ­rat és el is volt zĂĄrva, de gondos ÉdesanyĂĄm, tĂśrténetet is fĂťzĂśtt hozzĂĄ, hogy nyomatékosĂ­tsa bennem: a lĂşg veszélyes dolog.

Tekintettel, hogy nem krimit Ă­rok, legyen elég annyi, hogy a kicsi fejemben egyenlĂľségjelet tettem

a lĂşg és a halĂĄl kĂśzĂśtt.

Ma mĂĄr nem félek a halĂĄltĂłl és a félelmet is feloldottam, a lĂşggal jĂĄrĂł szigorĂş Ăłvintézkedéseket pedig betartottuk. Betartottuk, Ă­gy tĂśbbes szĂĄmban, mert ezt a szappant ketten készĂ­tettĂźk a Fiammal.

A legegyszerĂťbb ĂśsszetevĂľkkel, s bĂĄr fantĂĄziĂĄnk hatĂĄrtalan, de itt most visszafogottak voltunk.

Napokig képeztĂźk magunkat az interneten fellelhetĂľ irodalombĂłl, kĂśztĂźk ...