Lencsés kelbimbósaláta körtével és isteni pirított mogyoróval
sponsored links
Emlékeztek, hogy azt mondtam azért nem szeretnék túl sokat dolgozni, hogy ne hajtsam magam túl? Nos, elhamarkodott kijelentés volt, ehhez bõven elég az iskola is.
Rengeteg óránk van, így sokszor csak késõn érek haza. Ürülésig leszívott aggyal.
Rengeteg fontos/nehéz óránk van, amikre bizony sokat kéne tanulni. De kérdem én, mikor?! Egyszerûen nincsen annyi idõm.
És nem azért nincsen, mert elszórakozom, vagy eltöltöm mással. Egyszerûen nincs. Egy nap 24 órás. Pont. Ezen nem lehet változtatni.
Mint ahogy azon sem, hogy elfáradok. Egész nap jegyzetelek, figyelek, alkalmazkodok. Megterhelõ. És aztán hiába állok neki tanulni, ha 1 óra után elalszom. A szõnyegen. Este 10-kor. Míg elõzõ félévben normál esetben vígan zsúroztam csináltam éjfélig.
Aztán a sport.
Elõzõ félévben a heti 4 óra alap volt. Sõt. Ha 5 alatt teljesítettem, már lelkiismeretfurdalásom volt. Most meg? Örülök, ha 2-szer eljutok. És nem érzem problémának.
Végiggondoltam a lehetõségeket.
Eszembe jutott az interneten oly sok helyen keringõ három körös metszet, és nagyjából én is így tudnám felvázolni a helyzetem.
No.1 - sok tanulás és pici sport = miss filigrán nullaélet
No.2 - sok tanulás és pici blog = dagi blogger
No.3 - sport és blog = bukott buta ...