Most mĂĄr erĂľsen jelentkezik a tavaszhiĂĄny, és mindenféle tĂźneteket produkĂĄlok. KĂśzeledik a csalĂĄnkĂşra vége, egyik reggel megszĂĄmoltam a filtereket, mĂĄr csak négyet talĂĄltam, és volt bennem egy kis enyhe melankĂłlia, amit nem is tudom hogyan magyarĂĄzzak. TalĂĄn a zĂśld szĂ­ne fog hiĂĄnyozni. AzutĂĄn egyik nap a boltban elĂľszĂśr csak kerĂźlgettem az ĂĄllvĂĄnyt, majd leemeltem két vetĂľmagos zacskĂłt, és meg is vettem Ăľket, a petrezselyem érthetĂľ, de a spenĂłt azért merész vĂĄllalkozĂĄsnak tĂťnik. BĂĄr ki tudja, a végén még lesz egy kiskert, meglĂĄtjuk, megĂ­rom. 

A konyhĂĄban is persze csupa olyat szeretnék lĂĄtni és enni, ami nincs és nem is lesz néhĂĄny hétig még, hĂĄt tĂźrelem, az kellene most nagyon. (RĂĄadĂĄsul bekĂśszĂśntĂśtt a kenyérmentes idĂľszak, Ă­gy aztĂĄn egészen elképesztĂľ sebességgel leszek éhes a szerény reggeli utĂĄn. Nagyon éhes.) A piacon Ă­gy azzal prĂłbĂĄltam kĂśnnyĂ­teni a helyzeten, hogy megvettem mindent, aminek zĂśldségformĂĄja volt, vagy éppen gyĂźmĂślcsre hasonlĂ­tott. Persze csak mĂłdjĂĄval. Szereztem vérnarancsot is, egy csokor mentĂĄt és koriandert, hĂĄt innen indult a mai recept, a végeredmény pedig egy egészen remek lencsesalĂĄta lett, és jĂłl olvastĂĄk, most éppen megdicsértem magam. Néha azért talĂĄn lehet.

Itt a vége, lencse fĂľ.

sponsored links