Lencsefasírt (gluténmentes, tejmentes)
sponsored links
Minden szilveszterkor lencsét eszünk, illetve újévkor, hogy ilyen jó gazdagok legyünk, mint tavaly voltunk. Éveken keresztül lencsefõzelékkel kínoztam a családot, marha finom volt, mindenki szerette, de senki nem ette. Tavaly lencsesalátát csináltam, ez már nagy ütemben fogyott, szóval az idén is ezt csináltam, persze nem fényképeztem le. Mondjuk semmi extra, megy bele minden, ami arra jár. Elõször is megfõztem 50 dkg lencsét, tudom, hogy ez nagyon sok, de minek fõzzem háromszor, gondoltam, csak jó lesz valamire a maradék. A fõzõvízhez raktam egy megpucolt, de egyben hagyott vöröshagymát, pár babérlevelet, borsot, sót, egy jó darabka füstölt tarját. Tehettem volna citromhéjat is, ha el nem felejtem. Iszonyú mennyiség lett. A felébõl lett a saláta, ment hozzá virsli karikázva, elõre lesózott, átmosott lila hagyma, reszelt citromhéj, felkarikázott fõtt tojás, majonéz.
A másik felébõl meg most lett ez a lencsefasírt, és nekem nagyon bejön. Egy nagy tálba beleöntöttem (simán elállt pár napig a hûtõszekrényben a fõtt lencse), adtam hozzá egy összevágott vöröshagymát, és mindenféle fûszert: fokhagymaport, füstölt pirospaprikát, jó sok köményt, borsot, sót, egy kis csípõs paprikát. Ment hozzá még egy tojás, és hogy együtt is maradjon, 2-3 evõkanálnyi útifûmaghéj. Botmixerrel tessék-lássék átnyomtam, hogy azért maradjanak benne egész szemek is. Vizes kézzel kis placsnikat csináltam belõle (nem volt elég szilárd a massza, kicsit aggódtam is, hogy vajon egyben fog-e maradni), és olívaolajjal lekent papírra raktam. Amikor kész volt, akkor felülrõl is meglocsoltam olívaolajjal, aztán 200 fok és sütõ. Viszonylag sokáig sült, de jó ropogós lett alul-felül. Zöld salátával valami isteni.
Napi cukinak meg dagi cicánk, aki fantasztikusan tud helyezkedni. Az egyik napsütötte délután például az egyik szobanövényünk közepébe feküdt szundikálni. Hiányzik már neki a nyár (akkor a levendulabokor közepén szokott sziesztázni).