Lemondással gazdagodni
sponsored links
A böjt évezredek óta beletartozik a hívõ emberek életébe. Én mégsem tartom a szó hagyományos értelmében. Nincsenek koplalós napjaim, húst is eszem. Bár többször megpróbáltam, hogy nem eszem semmit egész nap, de egy húsz évvel ezelõtti böjtömet leszámítva nem volt rajta Isten áldása. A lelkem mélyén ugyanis mindig abban bíztam, hogy közben azért jól le is fogyok tõle. Ez pedig nem böjt. A szentséget nem lehet felcserélni a profánnal, vagy önös érdekekre felhasználni. Az evés egyébként sem a szívem csücske. Vannak más "bálványaim", amelyek jobban elválasztanak Istentõl.
Húsz éve Isten kijelentésére böjtöltem három egész nap. Egyszer akkor, amikor apósom haldoklott, Istennek ajánlottam a böjtömet, hogy egészen biztosan a mennybe jusson. Aztán azt kértem, hogy ne legyenek súlyos fájdalmai. Aztán egyik rokonom örök életéért. Csodálatos napok voltak. Egész nap Istenre figyeltem, imádkoztam szüntelen. Hiszem, hogy a papa üdvözült, de a rokon még nincs a hit útján.
Aztán jöttek a várandós, szoptatós idõszakok, másféle böjtre váltottam, mostanában sem az evést korlátozom, hanem többet imádkozom, énekelek. Szóval nem a "kiadásokat csökkentem, hanem a bevételeket növelem." Van, aki Faceook-böjtöt tart, vagy nem játszik a telefonján, mint én is.
A hívõ élet szíve az elengedésben van - hallottam egyszer egy prédikációban. Elengedni azt, ami nagyon fontos, ami megkötöz, amitõl nem tudok hitben elõrelépni, odaadni azt, amit Isten elkér.
Bár nekem nem a koplalós böjt az utam, mégis mindenkit arra bátorítok, hogy próbálja meg. Na, nem kismamákat, cukorbetegeket biztatok erre, hanem olyan hívõket, akiket Isten erre indít. Nem kifogás az, hogy Isten nem indított még erre. Kérdezted tõle?xxxx
(Az írás megjelent már a Családban címû blogban)