Ki ne ismerné a nagyitĂłl, a szomszéd nénitĂľl stb. az egyszerĂť lekvĂĄros pitét. Amikor nincs szezonja semmilyen gyĂźmĂślcsnek, drĂĄga a tĂşrĂł, vagy épp csak semmi mĂĄs nincs otthon, de sĂźteménynek ezért lennie kell... Bevallom, nekem ez a sĂźti nem tartozik a kedvenceim kĂśzé, inkĂĄbb kihagyom, ha megĂşszhatĂł sértĂľdés nélkĂźl. AztĂĄn tessék, akasztjĂĄk a hĂłhért... Azt hiszem, mĂĄr években mérhetĂľ, amiĂłta ezek a kis formĂĄk a fiĂłkban lapulnak. Ezerszer rĂĄjuk néztem mĂĄr, de mindig azt gondoltam, majd legkĂśzelebb. És Ă­me, elérkezett a pillanat. TĂşrĂłs pitét sĂźtĂśttem és kivételesen éppen csicsĂĄzĂłs hangulatban voltam, Ă­gy gondosan levĂĄgdostam a tészta széleit, minek kĂśvetkeztében egy jelentĂľsebb méretĂť gombĂłc maradt végĂźl a kezemben, amit sajnĂĄltam volna kidobni. Ekkor esett a pillantĂĄsom Ăşjfent a formĂĄkra. AztĂĄn a tésztĂĄra, aztĂĄn megint a formĂĄkra. Ez lett belĂľle. És mint oly sokszor bebizonyosodik, bizony a formai is szĂĄmĂ­t, nem csak a tartalom. Mert ez bizony Ă­zlett!

A linzertészta receptje itt talĂĄlhatĂł. AztĂĄn pedig mindĂśssze annyi tĂśrtént, hogy a tésztĂĄt a ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2012/09/13/lekv...