Lekváros bukta

2014-04-14

sponsored links

Újabban itthon is merek kelt tésztákat sütni, gyakrabban készül zsömle, csavart kifli, meg ilyenek. Kétszer sütöttem buktát is, bár a második adagból sok kirepedezett, mert jól megtömtem lekvárral.
A "merésnek" semmi különös oka nincs, csak annyi, hogy Ábel hosszabb idõszakokban van ébren, kevesebbet szopik, jobban irányítható, így ritkábban van az, hogy túlkel/túlsül a tészta, mert õkelme hamarabb lett éhes, nyakig kakás ésatöbbi. Persze nem jelenti azt, hogy unatkozunk, hiszen gyakrabban történnek egyéb "balesetek", mint a lépcsõ aljának megöntözése, és abban való tapicskolás... :)
A kenyérféléket a kis legény is nagyon szereti, nehezen érti meg például azt, hogy nyersen miért nem akarom adni neki. Annak zsömle formája van már, tehát ehetõ. Az õ olvasatában. :) Gondoltam a lekváros bukta majd nagyon bejön neki, de a lekváros részét nem volt hajlandó megenni. Pedig vagy két hónapja emlékszem, hogy Apa nem gyõzte neki a szilvalekváros katonákat készíteni.
Nem baj, ha nem kell, nem kell. Ilyesmit nem erõltetek. Majd késõbb úgyis megeszi.
Visszatérve a buktára. A tésztája teljesen egyszerû, könnyen vegánosítható, a tej helyett csak szójatejet kell bele tenni, és a vaj helyett olivaolajat önthetünk a tésztába. Én nem érzek nagy különbséget a két tészta között, kicsit talán nehezebbnek találom a tejeset. Ez utóbbi ritkán is készül nálam, de múltkor a szójától el kellett tekintenem a fogyasztók idegenkedése miatt. Értem, hogy miért, de nem értek vele egyet. Ha nem génmanipulált, akkor egészséges alternatívája lehet a húsnak. Magas fehérjetartalmú. A különbözõ ráaggatott problémák már csak azért sem állják meg a helyüket (pl. fitoösztrogéntartalom), mert ha igaz lenne, lassan kihalt volna a kelet, már pedig elég szaporának tûnnek. A hozzászokás pedig bizonyos ételféleségekhez nem hosszú évekig tart, hanem hetekig. Azután nem okoznak problémát. Csak próbáld ki azt az egyszerû dolgot, hogy csak fele annyit sózol, vagy édesítessz 2 hétig... És persze ahogy mindenre igaz, erre is, hogy nem mindegy, hogyan készítjük el. Lehet jól, és rosszul. A tofu, a szójaizolátum tartalmú ételek, mint a burizer, vagy a szójatej könnyen emészthetõket. A szójakocka az olyan, mint régen a margarin volt, inkább ne is...
Mindegy is, magamban csak azt tettem fel, hogy az emberek, ha meg merik enni a húst, akkor a szóját miért nem?! 
A fenti felsorolás ellenére elfogadom az ilyen döntéseket, hiszen magam meg a húsnemevéshez ragaszkodom, ki ehhez, ki ahhoz. Épp ezért nem tettem észrevétlenül sem került élelmiszert az ételbe, hiszen magam sem lennék boldog ha pl. valaki disznózsírt csempészne az ebédembe.
Hozzávalók: 
40 dkg teljes õrlésû tönkölyliszt
20 dkg fehér liszt
380 g szójatej
5-6 ek olivaolaj
3 ek gyümölcscukor
1 csipet vaníliapor
1 kk só
2 dkg élesztõ
cukormentes lekvár (szilva, vegyes, barack)
Általában a kenyérsütõ üstjében dagasztatom meg a tésztát, de kézzel is jól kidolgozható. Az a lényeg, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Elõször a száraz hozzávalókat keverjük el, majd adjuk hozzá az olajat, az élesztõt és a tejet. Az élesztõt külön nem szoktam felfuttatni, feljön a tészta szépen így is. Alaposan dagasszuk meg a tésztát, míg "csöpög a plafon". :)
Amikor készen van, ujjnyi vastagra nyújtjuk, 8 egyforma téglalap alakú darabra vágjuk, megtöltjük két kanál lekvárral. Két oldalról a tésztát egymásra hajtjuk, összenyomkodjuk a széleket, majd a végét is összenyomkodjuk, és maga alá hajtjuk. Zsírpapírral kibélelt tepsibe tesszük. Bõ fél órát kelesztjük, és 40 percig közepes hõfokon sütjük. Rácson hagyjuk kihûlni.



Folytats a blogon ... biobrigi.blogspot.com/2014/04/lekvaro...

sponsored links

Keres?s