Lekváros bukta
sponsored links
Hozzávalók:
60 dkg finomliszt
1 dl olaj
2,5 dl langyos tej
2,5 dkg élesztõ
5 ek. cukor
1 db tojás
1 csipet só
+ valami nem túl folyós, sütésálló lekvár
Elkészítés:
Nálam a kelt tészta készítése mindig ugyanúgy történik. Elõcipeltetem valamelyik fiúval a spájzból a kenyérsütõt, leteszik a konyhapultra, én pedig szép kényelmesen belemérem a hozzávalókat. Elõször belecsorgattam az olajat, beleütöttem a tojást, hozzáöntöttem a kimért és meglangyosított tejet. Erre jött a liszt, egyik sarokban a csipet só, másikba a cukor, majd a tetejére rámorzsoltam az élesztõt. És máris elindult a dagasztó kelesztõ program, s most hagytam, hogy szép kényelmesen leketyegtesse a másfél órát. Van amikor a dagasztás után kiveszem egy tálba a fényes tésztagombócot, és letakarva meleg helyen hagyom duplájára nõni. Most azonban ezt a feladatot is a kenyérsütõ végezte. Én már csak lisztezett felületen kicsit átgyúrtam, majd ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, és megpróbáltam lehetõleg egyforma négyzetekre vágni. Minden négyzetre tettem Bence kedvenc csokis-mentás meggylekvárjából, amit a nyáron fõztem. Aztán a két szélét behajtottam a tésztának, feltekertem, és egy kerámia sütõtálba egymástól két ujjnyi távolságra bepakoltam a buktákat. Hideg sütõben kezdtem sütni, így míg bemelegedett a tûzhely, addig a bukták is újra megkeltek odabent. Amikor már láttam, hogy van egy kis "kérge" a tésztának, kicsit megspricceltem vízzel, majd hagytam, hogy szép aranyszínûre süljön minden darab. Kivéve még melegen tányérra sorakoztattam, és megszórtam porcukorral.
Holnap hétfõ, tehát iskola nap. Adja magát, hogy valamit a tízórais tasakba is kell tenni, nem csak a reggelizõs tányérra. Így aztán közös döntéssel buktákat sütöttem, amibõl nem csak Bene tud vinni, de apukája is csipegethet majd este az éjszakás mûszak alatt :-)
60 dkg finomliszt
1 dl olaj
2,5 dl langyos tej
2,5 dkg élesztõ
5 ek. cukor
1 db tojás
1 csipet só
+ valami nem túl folyós, sütésálló lekvár
Elkészítés:
Nálam a kelt tészta készítése mindig ugyanúgy történik. Elõcipeltetem valamelyik fiúval a spájzból a kenyérsütõt, leteszik a konyhapultra, én pedig szép kényelmesen belemérem a hozzávalókat. Elõször belecsorgattam az olajat, beleütöttem a tojást, hozzáöntöttem a kimért és meglangyosított tejet. Erre jött a liszt, egyik sarokban a csipet só, másikba a cukor, majd a tetejére rámorzsoltam az élesztõt. És máris elindult a dagasztó kelesztõ program, s most hagytam, hogy szép kényelmesen leketyegtesse a másfél órát. Van amikor a dagasztás után kiveszem egy tálba a fényes tésztagombócot, és letakarva meleg helyen hagyom duplájára nõni. Most azonban ezt a feladatot is a kenyérsütõ végezte. Én már csak lisztezett felületen kicsit átgyúrtam, majd ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, és megpróbáltam lehetõleg egyforma négyzetekre vágni. Minden négyzetre tettem Bence kedvenc csokis-mentás meggylekvárjából, amit a nyáron fõztem. Aztán a két szélét behajtottam a tésztának, feltekertem, és egy kerámia sütõtálba egymástól két ujjnyi távolságra bepakoltam a buktákat. Hideg sütõben kezdtem sütni, így míg bemelegedett a tûzhely, addig a bukták is újra megkeltek odabent. Amikor már láttam, hogy van egy kis "kérge" a tésztának, kicsit megspricceltem vízzel, majd hagytam, hogy szép aranyszínûre süljön minden darab. Kivéve még melegen tányérra sorakoztattam, és megszórtam porcukorral.
Holnap hétfõ, tehát iskola nap. Adja magát, hogy valamit a tízórais tasakba is kell tenni, nem csak a reggelizõs tányérra. Így aztán közös döntéssel buktákat sütöttem, amibõl nem csak Bene tud vinni, de apukája is csipegethet majd este az éjszakás mûszak alatt :-)