Idén ĂśtĂśdik alkalommal kerĂźlt megrendézésre a LekvĂĄrfĂľzĂľ- és MézfesztivĂĄl, VĂĄckisĂşjfalun, ami BudapesttĂľl 35km-re talĂĄlhatĂł. MielĂśtt elérjĂźk a falutĂĄblĂĄt egy gyĂśnyĂźrĂť dombos, erdĂľs rész tĂĄrul elénk jobb oldalon, mindenhol zĂśld, napsĂźtés. Csendes, kis falucskĂĄba érkezĂźnk, ahol a helyieken kivĂźl szinte csak mi vagyunk. Mindenki beszélget, ĂĄllnak a kemence kĂśrĂźl és vĂĄrjĂĄk a kenyérlĂĄngost, a nagyobb gyerekek a fazekas sĂĄtorban prĂłbĂĄljĂĄk ki a kézĂźgyességĂźket, a kicsik az Ăłvoda udvarĂĄn jĂĄtszanak. Mi pedig nézelĂľdĂźnk, keressĂźk a lekvĂĄrokat és a mézeket. Pici csalĂłdĂĄs ér, arra szĂĄmĂ­tottam, hogy tĂśbb tucat lekvĂĄr- és méztermelĂľ ĂĄrulja majd a portékĂĄit. Ezzel szemben volt 2db mézés asztal, ahol lehetett kĂłstolni a mézekbĂľl és 1db lekvĂĄros pult. Én kevésbé szeretem a mézet, Ă­gy a lekvĂĄros pultot céloztam meg. Itt Papp MiklĂłs pultja volt, aki nagyon Ă­zletes pĂĄlinkĂĄs sĂĄrgabarackos lekvĂĄrjĂĄval ...

Folytatás a blogon ... pisztacia.blog.hu/2011/08/07/lekvarfo...