Rajongok a paradicsomért. Legalább annyira mint a csokiért. Ha egyszer végleg le kéne mondanom valamelyikrõl, nem tudom melyiket választanám. Régebben télen sem bírtam ki egyetlen napot se paradicsom nélkül. Mindenki tudja, hogy a télen kapható spanyol, holland paradicsomnak nem sok köze van az igazi nyári paradicsomhoz. Amennyire nincs színe, úgy íze sincs. Ettõl függetlenül rendületlenül ettem ezeket a borzalmakat, mert ezt is paradicsomnak hívják. Aztán láttam egy riportot, amiben felhívták a figyelmet, hogy ezeknek a paradicsomoknak a vitamintartalma szinte a nullával egyenlõ, és a fogyasztása nemhogy hasznos, de kifejezetten károsnak tekinthetõ a rengeteg vegyszer miatt. A mikénteket nem részletezték, és én egy ideig próbáltam a hallottakat figyelmen kívül hagyni. Nemrég egy hollandiai kertészetben dolgozó ismerõs erõsítette meg a riportban hallott dolgokat. Azt állította, hogy ezeket a valamiket kicsi magokból mesterségesen, 12 vegyszer segítségével néhány nap alatt pumpálják fel eladható méretû paradicsommá. Tehát mérget eszünk amit paradicsomként adnak el nekünk. Megfogadtam, hogy többet nem eszek téli paradicsomot. Ennél sokkal jobb, ha a nyáron eltett igazi paradicsomokból fõzött lecsót, vagy sûrített paradicsomot használunk az ételeinkbe. Még a bolti lecsó is jobb, mint ezek a mûparadicsomok.