Az unokatestvérem fia mĂşlt szombaton meghĂĄzasodott. Szép kĂśrnyezetben, egy erdĂľ kĂśzepén volt a lakodalom, olyan 130-140 fĂľre. A mifelénk szokĂĄsos hagyomĂĄnyok szerint, vĂľféllyel, nyoszolyĂłlĂĄnyokkal, hĂşsleves-marhapĂśrkĂślt  vacsorĂĄval. MikĂśzben remekĂźl éreztem magam, élveztem a finom ételt, és annyit tĂĄncoltam, mint évek Ăłta nem, egyszer csak eszembe jutott nagyapĂĄm, az unokatestvéremmel kĂśzĂśs. Egy pillanatra szomorĂş lettem.

A szĂĄznĂĄl tĂśbb ember kĂśzĂśtt az unokatestvérem csalĂĄdjĂĄn kĂ­vĂźl én és gasztrogyerek voltunk az Ăľ leszĂĄrmazottai a teremben, és ez elszomorĂ­tott . NagyapĂĄm csalĂĄdjĂĄnak kiterjedtnek és nagy létszĂĄmĂşnak kellene lennie, szĂĄmtalan unoka és dédunoka kĂśrében kellene rĂĄ emlékeznĂźnk, aki maga is egy volt tĂ­z gyerek kĂśzĂźl. Van egy varĂĄzslatos kép a tĂ­z testvérrĂľl, 1900 kĂśrĂźl, amikor a nagylĂĄnyok mĂĄr felnĂľttként, hosszĂş fodros ruhĂĄban ĂĄllnak a szĂźlĂľk kĂśzĂśtt, a legkisebb fiĂş, Sadi bĂĄcsi, még csecsemĂľként dédanyĂĄm Ăślében. NagyapĂĄm a képen az a mokĂĄny kisfiĂş, aki Ăşjra megtestesĂźlt a nagybĂĄtyĂĄmban és az unokatestvéremben, és még késĂľbb az unokatestvérem két fiĂĄban. Mégis inkĂĄbb Ăşgy gondolok nagyapĂĄmra, ahogy ismertem: nagy erĂľs ember, aki szeretett jĂłkat enni, nem vetette meg az italt, és még hetven fĂślĂśtt is vĂĄltogatta a barĂĄtnĂľit.

1895-ben szĂźletett FĂźsti MolnĂĄr JĂĄnos, épp idĂľben, hogy végigharcolja az elsĂľ vilĂĄghĂĄborĂşt, ami életre szĂłlĂł élményt és mesélni valĂłt adott neki. Az 1919-es események valahogy magukkal ragadtĂĄk, még besorozott katonaként. Gondolom, ennek az utĂłhatĂĄsa lehetett, hogy késĂľn nĂľsĂźlt, és egy nĂĄlĂĄnĂĄl idĂľsebb négy gyermekes Ăśzvegyet vett el, nagyanyĂĄmat, aki azt a barna szemet hozta a csalĂĄdba, amit anyĂĄm is, én is, és gasztrogyerek is megĂśrĂśkĂśltĂźnk. SzĂźletett még négy gyerek. Minden megvolt hĂĄt a ...

Folytatás a blogon ... ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/201...