A vĂĄjtszĂĄjĂşak mĂĄr tudjĂĄk, Ăşjabb étteremkritika kĂśvetkezik, ismét ÚjlipĂłtvĂĄrosbĂłl. A cĂ­m félrevezetĂľ lehet, de hogy miért utalok a magyar filmtĂśrténet talĂĄn valaha volt leggyengébb filmjére egy étteremteszt esetén, ez a posztot elolvasva nyilvĂĄn kiderĂźl. (Egyébként az is megérne egy kĂźlĂśn bejegyzést, hogy Sas TamĂĄs a kivĂĄlĂł PresszĂł utĂĄn hogyan sĂźllyedhetett odĂĄig, hogy egy ilyen kĂ­nos filmet rendezzen, de akĂĄr Stohllal is jĂśhetnék, aki azĂłta egy moziban sem jĂĄtszott akkorĂĄt, mint anno a PresszĂłban.) De térjĂźnk vissza a LacikonyhĂĄhoz: gasztrokĂśrĂśkben mĂĄr jĂłl ismert bisztrĂł-étteremrĂľl van szĂł, ami a 13. kerĂźletben a HegedĂťs Gyula és az Ipoly utca sarkĂĄn talĂĄlhatĂł. Ha az ember nem hallott errĂľl a helyrĂľl, akkor szinte kizĂĄrt, hogy véletlenĂźl erre vetĂľdve betérjen. Egyrészt, mert a LacikonyhĂĄt alig lehet az utcĂĄrĂłl észrevenni; semmi vilĂĄgĂ­tĂł sĂśrĂśs cĂ­mer vagy egyéb cégér nincs az utcafronton, mĂĄsrészt pedig ez az utca nem a Pozsonyi Ăşt, ahol az ember szĂ­vesen korzĂłzik céltalanul is. Vagyis be kell ismerni, ide direkt jĂśnnek a vendégek, rĂĄadĂĄsul szép szĂĄmmal, ami pedig nem lehet véletlen. Ha valaki mĂĄr el/letalĂĄlt a LacikonyhĂĄba, az is elĂľszĂśr azt gondolja, hogy rossz helyen jĂĄr: a hely elsĂľ rĂĄnézésre nem egy menĂľ étterem menĂľ konyhĂĄval, inkĂĄbb egy szépen Ăşjrafestett szellĂľs romkocsma. Apunak is ezt magyarĂĄzom, mikor leĂźlĂźnk az egyik asztalhoz ebéd tĂĄjt, hogy ne Ă­téljen elsĂľre. Nem minta Ăľ gyerekkorĂĄban damasztabroszok és kristĂĄlypoharak kĂśzĂśtt szocializĂĄlĂłdott volna, kifejezetten élvezi a laza enteriĂľrt. Egyébként ...

Folytatás a blogon ... topliszt.blog.hu/2011/10/21/laci_kony...