Most az egyszer nem a kekszek voltak azok, amik igazĂĄn elbĂťvĂśltek. Azok is nagyon jĂłk, finomak és nem gyĂľz az ember kĂśztĂźk vĂĄlogatni. De ez a tér! Ez a picike kis ĂĄlomsziget! ImĂĄdom, hogy vannak emberek, akik nem nyavalyognak, hanem egyszerĂťen megcsinĂĄljĂĄk. MegcsinĂĄljĂĄk azt, amit mĂĄsok a pinteresten ĂĄlmodozva csak nézegetnek, meg sĂłhajtoznak, hogy de jĂł lenne.
A La Delizia megcsinĂĄlta ezt, amit eddig csak kĂźlfĂśldi blogokon nézegethettĂźnk. RĂłzsaszĂ­n !!!! bejĂĄrattal, kopott és fehérre festett bĂştorokkal! Ezek utĂĄn mĂĄr nem is érdekel, hogy mit adnak. Itt akarok ĂźcsĂśrĂśgni egész nap, csak Ăşgy elkĂĄvézgatni valami magazint lapozgatva, barĂĄtnĂľkkel trécselgetve. SĂľt, az is megfordult a fejemben, hogy legkĂśzelebb a kĂśtésemet is magammal viszem és bekucorodok az ablak melletti asztalhoz. EgyszerĂťen csak ott akarok lenni.

Az mĂĄr csak hab a tortĂĄn - példĂĄul a ribizlis szeleten a tojĂĄshab - hogy isteni finomsĂĄgokat lehet ĂĄm itt enni. KezdjĂźk a kĂĄvéval, ami kitĂťnĂľ. És persze a kekszek. Van ĂĄm ...

sponsored links